„Nem lezárt múlt, hanem erős alapkő”

Fennállásának századik évfordulójáról ünnepi istentisztelettel és közgyűléssel emlékezett meg a keszthelyi evangélikus gyülekezet szeptember 12-én. Isten igéjét Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette. A liturgiában Honthegyi Zsolt helyi lelkész mellett Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna, a Somogy–Zalai Egyházmegye esperese, valamint Nagyné Szeker Éva és Hafenscher Károly korábbi lelkészek közreműködtek. Énekkel szolgált a keszthelyi Protestáns Psalmus Kamarakórus.

Szemerei János püspök Jn 6,68 alapján tartott prédikációjában felidézte a száz évvel ezelőtti, katasztrofális körülmények között történt indulást, amikor a fél évszázadon át gyűjtögetett templomépítési alapot elvitte a hiperinfláció. Rámutatott, hogy a keszthelyiek mégsem estek kétségbe, mert tudták, kihez fordulhatnak bajaikban. A nehézségek közepette a gyülekezet rádöbbent: az Úr szavára és ígéretére kell építeni. „Eleitek tanúságot tettek arról, hogy az örök élet beszédére építeni érdemes. Fontos, hogy megköszönjük tanúságtételüket, mert a mai ember számára is érvényes” – emlékeztetett a püspök.

Az istentiszteletet követő közgyűlésen Lehoczky Éva felügyelő ismertette a gyülekezet történetét. „Az örökség nem lezárt múlt, hanem erős alapkő” – zárta beszámolóját. Az évforduló alkalmából Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes, Zichy Emőke keszthelyi református lelkész, Hafenscher Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa, valamint Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő is köszöntötte a közösséget.

A századik jubileumra egy különleges kiadvány is készült, az év során pedig gazdag programsorozattal, többek között előadásokkal, hangversenyekkel és kerékpártúrával emlékeznek a jeles évfordulóra egészen 2026 adventjéig.

Az együttlét a gyülekezeti ház udvarán tartott szeretetvendégséggel ért véget.

A keszthelyi evangélikus gyülekezet története a 19. századra nyúlik vissza. A vidéken letelepedett főként német evangélikusok kezdetben Kővágóörsre jártak át istentiszteletre, mielőtt Oppel Károly nyerges-​ és szíjgyártó mester összegyűjtötte volna a közösség tagjait. 1870-ben indult el a gyűjtés a templomépítésre, 1872-ben megszervezték a hittanoktatást is. 1920-ban imaházat építettek, majd a pénzalap 1925-ben történt elvesztését követően, 1926-ban Keszthely, Tapolca, Sümeg és környéke önálló missziói körzetté alakult. Első megválasztott lelkészük Menyhár István későbbi püspöki titkár lett, akinek a halála után a hamvait saját kérésére a templom falában helyezték el 1969-ben. A Szeghalmi Bálint tervei alapján felépült templomot és parókiát 1929-ben szentelte fel Kapi Béla püspök, az épületet pedig a következő évtizedekben harangokkal, orgonával és oltárképpel gazdagították, miközben Tapolcán és Sümegen is a reformátusokkal közös protestáns templomok épültek. 1975-ben nagy áldozatok árán felújították. 1995-ben életveszélyessé nyilvánították, de másfél év alatt sikerült megmenteni. Új gyülekezeti házat is létesítettek, amelyet 2001-ben adtak át. 2026 nyarán a viharos szél megrongálta a torony tetején álló keresztet, helyreállítása után, a visszahelyezéskor emlékiratot helyeztek el a belsejében.