A Vasi Evangélikus Egyházmegye története

Forrás: A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület története. Összeállította: Rostáné Piri Magda

vas

A Vasi Evangélikus Egyházmegye mai területe egybeesik a közigazgatási megye területével. A magyarországi evangélikusság szempontjából különösen fontos szerepet játszottak azok a vasi egyházközségek, valamint azok patrónusai, nemesi családok, akik kihasználva a kedvező földrajzi fekvést, elsőként hallhattak híreket, létesíthettek kapcsolatot, és vehették át az új tanokat a Németországból hazafelé tartó wittenbergi diákoktól. Az egyházmegyében az evangélikusság 208 településen van jelen.

Bevezetés

   A Vasi Evangélikus Egyházmegye mai területe egybeesik a közigazgatási megye területével. A tényt azért fontos hangsúlyozni, mert ez az egyházmegye ebben a formájában nagyon fiatal, alig több mint fél évszázada jött létre, ám a megye területén élő evangélikus egyházközségek és az azokat tömörítő esperességek területe az évszázadok során folyamatosan változott, és története visszanyúlik a messzi múltba, a lutheri reformáció idejéig. A magyarországi evangélikusság szempontjából különösen fontos szerepet játszottak azok a vasi egyházközségek, valamint azok patrónusai, nemesi családok, akik kihasználva kedvező a földrajzi fekvést elsőként hallhattak híreket, létesíthettek kapcsolatot, és vehették át az új tanokat a Németországból hazafelé tartó wittenbergi diákoktól.

   Nagy múlttal és sok megőrzendő hagyománnyal rendelkező egyházmegyénkben azzal a reménységgel végezzük munkánkat, hogy Isten oltalma alatt, a Szentlélek vezetésével és a Krisztus szerezte bűnbocsánatból élhetünk nap mint nap.

A kezdeti idő

   Vas megye területén már a középkorban is nagyon vegyes nemzetiségű lakosság élt. A határvidéken, nyugaton, még a honfoglalás előtti időből éltek bajor származású németek (a hiéncek), besenyő származású határőrök, délnyugaton a vendek, az Őrségben a határőrizetével megbízott székelyek, a Rábaközben a szlávok, akik teljesen beolvadtak a magyarságba, Kemenesalján pedig magyarok és székelyek éltek együtt.

  A reformáció hatása már a XVI. század 20-as éveiben jelentkezett a vasi városokban (Sárvár, Kőszeg) és nemesi udvarokban. A kezdeti időben egyházkormányzati szervezettségről nem lehetett beszélni, legföljebb az egyes földesúri birtokokon alakult gyülekezetek alkottak némi szervezettséget. Ebből az időből származó írott történeti források nagyon csekély számban maradtak ránk, hiszen nagyon sok irat áldozatává lett a törökdúlásoknak, templomfoglalásoknak, gyakori tűzvészeknek.

battyhny boldizsr   A lelkészek a földesúr (patrónus) engedélyével és támogatásával gyűlhettek össze zsinatra, és szervezhettek gyülekezet látogatásokat. A városok egyházi joghatósága kiterjedt a városhoz tartozó falvakra is. Időrendben Sopron és Pápa után Sárváron, a Nádasdyak birtokán, alakult ki a magyarországi reformáció egyik központja, valószínűleg az első szervezett esperesség is itt jött létre Vas megyében Szegedi Máté vezetésével. Hamarosan ezután a Kőszeg környéki gyülekezetek alakították meg a maguk seniorátusát (esperességét). Majd a Vas megyei főurak udvaraiból, Esterházyak, Széchenyiek, Erdődyek, Batthyányak, Ostffyk, Széchyk, Radók, Vidosok, Berzsenyiek, Magassyak, Sitkeyek, Takácsok családi fészkéből indult útjára hamarosan az egész Dunántúlra kiterjedő lutheri tan. A jelenlegi Vasi Evangélikus Egyházmegye déli területein az 1560-ban áttért Batthyány Boldizsár udvarából indult el a reformáció tanítása, a Hegyháton és a Rába mentén a Darabos, Nádasdy és Batthyányi családok hatására alakultak ki evangélikus gyülekezetek.

  A sárvári lelkészek közül esperesek voltak még Vidos Lénárd, Magyari István és Zvonarics Mihály. Magyari István az 1603. évi iváni zsinat határozata értelmében felügyelte, látogatta a Sárvár környéki gyülekezetek mellett az összes kemenesalji gyülekezetet is. Kis Bertalan püspök idejére tehető, hogy ebből a nagy kiterjedésű egyházmegyéből Ságodi Gergely hegyfalui lelkész vezetésével kivált a hegyfalui esperesség.

   Vas megye észak-nyugati részén alakult másik esperességnek Csepreg volt a központja, Reczés János esperessége alatt. Ebben az egyházmegyében esperesek voltak még Kőszegi Balázs, Zvonarics Imre és Lethenyei István, valamennyien csepregi lelkészek.

   Nyugaton Fertőmelléki Esperesség néven alakult egyházmegye, melybe több vas megyei település is tartozott. Esperese Soós János lozsi lelkész, majd Galgóczi Miklós szentmiklósi lelkész.

   Muraközi György középpulyai lelkész esperes egyházmegyéje a lánzséri és kaboldi uradlamak területére korlátozódott, ez az egyházmegye azonban hamar feloszlott, mert a gyülekezetek korán megszűntek.

   Kemenesalja külön egyházmegyeként a többihez képest néhány esztendővel később alakult meg, de 1603-ban már „ ecclesiae Kemenesallyensis” néven emlegetik az itt kialakult gyülekezetek közösségét. Még ebben az esztendőben az iváni zsinat „senior primatus”-t, mai szóval esperest, nevezett ki az egyházmegye élére. 1635-ben Baranyai Máté miskei lelkész az egyházmegye esperese. A korabeli dokumentumokból az ismert még, hogy 1646-ban Kemenesalja szétvált a Rábaköztől, és ekkor Kemenesalja új esperest kapott Újvári András ostffyasszonyfai lelkész személyében. 1657-től a kemenesalji esperességhez a Rábaköz mellett zalai és veszprémi gyülekezetek is tartoztak.

 

Az ellenreformáció időszaka

   cuius regio eius religio by ensslaved d5kc0dlAz 1600-as évek elején Pázmány Péter megindítja az ellenreformációt. Legfőbb célja a főnemesek rekatolizálása, ebben a munkában erős támaszra, és segítőtársra talál Esterházy Miklós nádor személyében, aki már fiatal korában (31 évesen), 1613-ban áttért az evangélikus vallásról a katolikusra. A fehérhegyi csata (1620) után a dunántúli főnemesek sorban áttértek a katolikus vallásra, közöttük talán utoljára (1643-ban) az ország leggazdagabb főnemeseinek egyike Nádasdy Ferenc. Nagy valószínűséggel állítható, hogy egyikőjük sem vallási meggyőződésből tért át, sokkal inkább egyéni, vagy anyagi érdekből. Az áttért főurak aztán megkezdték birtokaikon a jobbágyság erőszakos áttérítését. Különösen Nádasdy Ferenc áttérése rendítette meg alapjaiban a vasi, de az egész dunántúli evangélikusságot. Történetírók feljegyzik, hogy a Nádasdy birtokon, Dunántúl szerte, közel 300 községben volt evangélikus gyülekezet és lelkész, és ezeket túlnyomó többségben át is térítette az országbíró. Nádasdy bizonyára apósa, Esterházy Miklós hatására cselekedte mindezt, hogy minél jobban kedvébe járjon a Habsburg uralkodónak. A történet külön érdekessége az, hogy Nádasdy Ferenc hitehagyása után 20 évvel maga is részese lett az I. Lipót zsarnoki uralma ellen szervezkedő Wesselényiféle összesküvésnek, és őt magát is, Zrínyivel és Frangepánnal együtt fő- és jószágvesztésre ítélték.

   A főnemesek áttérése ellenére a közép- és kisnemesség hűségesen és szilárdan tartotta magát protestáns hitében.

  Nádasdy Ferenc áttérésekor Kis Bertalan volt a család udvari lelkésze, aki egyben az egyházkerület püspöke is volt. Nádasdy kiutasította őt Sárvárról, aki ekkor Répceszentgyörgyön húzta meg magát. Ott is halt meg két évvel később.

   Püspökségének utolsó két évében zajlott I. Rákóczi György erdélyi fejedelem függetlenségi harca, amely a linzi békével zárult 1645-ben, melynek cikkelyeit a 1646-ban tartott pozsonyi országgyűlés iktatta törvénybe. Ezen a gyűlésen a protestáns követek követelték vissza a katolikusok által a kerületben elfoglalt 400 templomot, melyből végül is III. Ferdinánd 90-et vissza is adott. A rendelet végrehajtására egy négytagú bizottság jött létre.

   Kis Bertalan halála után két hónappal 1646. augusztus 13-án, az egyházkerület gyűlést tartott, ahol is új püspöknek Musay Gergelyt választották meg, és számba vették az erőszakos áttérítések után megmaradt gyülekezeteket. Musay pontos listát készített az elvett templomokról lelkészlakásokról, iskolákról, tanító lakásokról, és ezt átadta a bizottságnak, sőt maga és Fábry István egyházkerületi főjegyző önszántukból csatlakoztak a bizottsághoz és a visszakapott templomokba a püspök mindjárt prédikátort nevezett ki.

   Musay püspök 1661-ben jegyzéket adott ki a meglévő gyülekezetekről esperességenként. Ebből derül ki, hogy a kőszegi esperesség területén, 21 magyar anyanyelvű gyülekezet volt. Ez valamennyi a mai vasi egyházmegye területén megtalálható, de zömmel már nem evangélikus falu. Volt még ezen kívül a kőszegi esperesség területén 12 német ajkú falu, amely ma zömmel a trianoni határon kívül esik. A kőszegi egyházmegye esperese ebben az időben Godi Imre kőszegi magyar lelkészvolt.

  A Hegyhát és Rábamenti esperesség területén 28 evangélikus falu volt található 1661-ben, esperesük Regini Márton. A kemenesaljai esperesség területén 43 faluban éltek jelentős számban evangélikusok. Esperesük Zvonarics Sámuel.

  Musay feljegyezte azt is, hogy az egyes főnemesek uradalmaiban melyik faluból űzték el az evangélikus prédikátort és térítették erőszakkal katolikus hitre a lakosságot.

  A Wesselényiféle összeesküvés leleplezése után I. Lipót az összesküvésre hivatkozva a magyar alkotmányt felfüggesztette, és mivel a lázadás fő okát a rebellis, lázadó protestánsok mesterkedésiben látta, kiadta a parancsot, hogy minden templomot foglaljanak el. Ez a császári parancs 1671-1681-ig, a soproni országgyűlésig volt érvényben. Ezalatt az idő alatt – 1679-ben – tört ki az ostffyasszonyfai zendülés, melynek oka, hogy a kőszegen erősen megszorongatott Szenczi Fekete István püspök Ostffy Miklóshoz Ostffyasszonyfára menekült. A püspök elfogatására Győrből erős katonaság jött, de a környékről toborzott nemesi sereg egészen addig ellenállt, amíg 1680-ban akkora túlerővel jöttek a császári seregek, hogy annak már nem tudott ellenállni a néhányszáz főből álló, gyengén felfegyverzett köznemesi sereg. Ostffy Miklós a Bakonyba menekült, Szenczi Feketét pedig Szászországba menekülőben fogták el börtönözték be, majd kényszerítették hitehagyásra. Szenczi Fekete István 1681-ig volt a kerület püspöke, utána 1742-ig nem volt a kerületnek püspöke.

 

A soproni országgyűlés után

   Az 1681-ben tartott soproni országgyűlés által hozott artikuláris törvény lehetővé tette, hogy egyházmegyénként 2-2 helyen templomot építsenek az evangélikusok. Ekkor épült a vasi egyházmegyében a nemescsói és a nemesdömölki (ma Celldömölk) templom. Ezeket a templomokat látogathatták a következő száz évben a környékbeli evangélikusok.

  Nincsenek adataink arról, hogy 1681 után a gyülekezetek mikor éledtek újjá. Az azonban bizonyos, hogy 1695-ig a gyülekezetek minden felsőbb felügyelet nélkül, teljesen önállóan élték az életüket. Ennek az önállóságnak, függetlenségnek egyes gyülekezetek életében hátrányos következményei lettek. Éppen ezért 1695 elején főleg a Győr megyei lelkészek és patrónusok már nagyon szükségesnek látták azt, hogy gyülekezeteiket egyházmegyébe szervezzék. Így jöttek össze gyűlésre 1695. márciusában Kispécre Győr megyének, Rábaköznek és ezekkel szomszédos vidékeknek lelkészei és patrónusai és megalakították a Győri Evangélikus Egyházmegyét. Ebbe az egyházmegyébe szerveződtek be Győr és Komárom megyének a Rábaköznek gyülekezetei és Veszprém megyéből Pápa és a várostól nyugatra eső gyülekezetek.

  Asbóth János kemenesszentmártoni lelkész már jóval a gyűlés előtt értesült erről a szándékról. Megbeszélte lelkész társaival és a patrónusokkal, levelet írt latin nyelven a kispéci egyházmegyei gyűlésnek, hogy befogadja-e a kemenesalji gyülekezeteket a győri egyházmegye, vagy szerveződjön a kemenesalji rész önálló egyházmegyébe. A győri esperesség hamarosan válaszolt Asbóth János levelére, és hivatkozva arra, hogy a két vidék, a győri és a kemenesalji nagyon messze esik egymástól és lehetetlennek látják, hogy a két vidék gyülekezeteit összevonják, ezért azt ajánlják, hogy a kemenesalji gyülekezetek válasszanak maguknak külön esperest. A kispéci gyűlés válaszának megérkezte után Asbóth levelet intézett Zabler János bártfai püspökhöz, melyben két lelkész szentelését kéri és a levél végén pedig arra kéri a püspököt, hogy buzdítsa a nagy gyülekezeteket, a pozsonyit, a sopronit és a győrit, hogy minél előbb püspököt válasszanak. Zábler János püspök válaszában többszörösen hangsúlyozta, hogy „már régen” vagyis sok évvel azelőtt javasolta Gruber Ádám soproni lelkésznek, hogy válasszanak az egyházkerület élére püspököt. Zábler püspök levelének megérkezése után Asbóth és bizonyára több lelkésztársa és a patrónusok is ismertették tervüket és szándékukat az érdekelt gyülekezetekkel és úgy látszik valamennyi örömmel fogadta és támogatta a tervet. Így aztán Asbóth és vezető társai kitűzhették az alakuló ülés idejét 1695. október 9-re Kemenesmihályfára. Nem lehet pontosan tudni miért éppen Kemenesmihályfát választották helyszínül, de valószínűnek látszik, hogy földrajzi szempontból központi fekvése miatt esett erre gyülekezetre a választás. Asbóth János latin nyelvű jegyzőkönyvet ír, melyben a többi között közli, hogy a gyűlés őt a Kemenesalji Evangélikus Egyházmegye esperesévé választották. Az alakuló ülés után jó két hétre Asbóth elindul a gyülekezetek meglátogatására. A látogatásokról jegyzőkönyvet készít, melyben pontos helyzetképet kapunk a XVII. Század végi kemenesalji gyülekezetek számáról és állapotáról.

  Az első esperesi látogatást követő egyházmegyei gyűlést 1696. március 7-re, ugyancsak Kemenesmihályfára hívja össze Asbóth János. Ekkor még nem végzett az összes gyülekezet meglátogatásával, még 11 hátra volt. A gyűlésen Asbóth összegzi a tapasztalatokat, majd a második nap a lelkész és tanító áthelyezésekkel, és új lelkészek és tanítók szolgálatba állításával foglalkozik a gyűlés. Az esperes 1696 őszén újabb látogató körútra indul, most Sárvárra és környékére, ugyanis ezek a gyülekezetek a nyár folyamán csatlakoztak az egyházmegyéhez. Asbóth János nemeskéri lelkészként vezette az egyházmegyét, élete végén azonban a nemescsói gyülekezetben találjuk. 1705-re szinte magatehetetlen már az idős prédikátor. Az 1706. január 17-én Kemenesmihályfán megtartott esperességi gyűlés Id. Aách Mihály devecseri lelkészt választotta meg az egyházmegye esperesévé. Ugyanezen a gyűlésen a jelenlevő lelkészek és patrónusok hűségesküt tettek Rákóczira. A jegyzőkönyv pontosan megőrizte a jelenlevő gyülekezetek és képviselőik nevét. Id. Aách Mihályt 1706. márciusában a nagysimonyi gyülekezet hívta meg lelkészéül, és ott is maradt haláláig 1707. év végéig. Id. Aách Mihály tudós lelkész volt. Több műve jelent meg írásban. Nemescsói lelkész korában szerekesztője volt a Zöngedező Mennyei Kar és az Új Zengedező Mennyei Kar című énekeskönyveknek. Nagy jelentőségű munkája az Aranylánc című imádságos könyve.

 Id. Aách Mihály utódául Lénárt Benedeket választotta meg az esperesi gyűlés esperesnek. Lénárt Benedek esperessége alatt kétszer tett egyházlátogató körutat, a jegyzőkönyvek pontosan jellemzik a kort és a meglátogatott gyülekezetek helyzetét.

  1710 nyarától, 1711. nyaráig nagy pesti járvány dúlt Vas megyében. Korabeli dokumentumok leírják, hogy Szombathely 4/5 része halt meg, Celldömölkön több, mint 500 ember lett a járvány áldozata.

  1711. március 5-én, Szergényben esperességi gyűlést tartottak, melynek nagy jelentőségű eseménye volt, hogy Boros Gergely nemesdömölki tanító bejelentette, hogy saját költségén fagerendákból „imádságházat – oratoriumot” épített. Ez a kis fatemplom minden valószínűség szerint hamarosan el is készült, majd e mellé építettek 1732-ben egy másik fából készült imaházat. Ezek az épületek adtak otthont a már akkor is „nagy” létszámú dömölki gyülekezetnek.

  Az 1712-ben trónra lépő III. Károly idejében erősen megnehezedett a protestáns egyházak élete és sorsa. III. Károly mindjárt uralkodása elején kinyilvánította, hogy a vallásügy a királyi felségjogok közé tartozik, vagyis a vallással kapcsolatos minden panaszt, kérelmet egyenesen a királynak kellett benyújtani, és sürgősen vissza kell állítani az 1703. évi állapotokat, vagyis a templomokat és iskolákat el kell venni Ez a rendelkezés ugyan ellentétben állt a magyar törvényekkel, a katolikusok mégis örömmel fogadták, mert előre látható volt, hogy a protestánsok minden panaszát, kérvényét a katolikusok javára döntenek el. Félelmük nemcsak III. Károly, de utóda Mária Terézia uralkodása idejében is beigazolódott. Ez az időszak a protestantizmus teljes elnyomatása volt. Mindezek ellenére a protestáns vezető emberek ezalatt az idő alatt is kitartó szívóssággal ostromolták az udvart és az országgyűlést panaszirataikkal. Igaz, hogy eredményt nem értek el, de a sok beadvány mégiscsak közrejátszhatott abban, hogy II. József legalább is részlegesen, de visszaállította a vallásszabadságot.

  Lénárt Benedeket az 1712. végén Szergényben tartott esperességi gyűlés leváltotta esperesi tisztségéből és helyette a Kemenesmihályfán 1713. január 13-án tartott egyházmegyei gyűlés Hegyfalusi György devecseri lelkészt választotta meg esperesnek, alesperes pedig Király Máté lett.

 Hatalmas üldöztetés indult különösen Kemenesalja környékén. Test - test ellen folyó harcokban sikerült csak az elkeseredett evangélikusoktól az épületeiket elvenni.

 Hegyfalusi – erkölcsi botlás miatt – rövid ideig tartó esperessége után nem választottak esperest, hanem Király Máté alesperesként irányította az egyházmegyét 16 esztendőn keresztül.

 Ebből az időből az egyházközségek lélekszámára vonatkozón nincsenek adatok, amit tudunk azt a keresztelési anyakönyvekből tudjuk. A Kemenesaljai Evangélikus Egyházmegye három artikuláris gyülekezetébe más és más időpontokban indult meg az anyakönyvezés: Nemeskéren 1689-ben, Nemescsóban 1701-ben és Nemesdömölkön 1731-ben. Valószínű, hogy más gyülekezetek is vezettek már ebben az időben anyakönyveket ezek közül azonban egy sem marad fenn, vagy megsemmisültek, vagy a templom foglalásokkor erőszakkal vették el és semmisítették meg, vagy elvették és átadták valamelyik megyei vagy püspöki levéltárnak.

   1725-ben Király Máté már igen csak belefáradt esperesi szolgálatába. Ekkor egy körlevelet adott ki, melyben arra hivatkozik, hogy esperes választó gyűlésre semmiképpen nem tudnak összejönni, ezért, először a balatonfelvidéki, majd a kemenesaljai és végül a hegyháti, őrségi, vendvidéki gyülekezetek lelkészeit, patrónusait arra kéri, hogy a megadott sorrendben a körlevelet személyesen vigyék tovább, és arra a szavazatukat írják rá. A körleveleket a szavazatokkal együtt később bemásolták az esperességi jegyzőkönyvbe. Ezek tanúsága szerint a gyülekezetek elöljárói Cserethy Mihályt választották esperesnek. Esperesi szolgálata 1729. január 19-ig tart, amikor is egy temetés alkalmával agyvérzést kapott és a lelkészi munka végzésére alkalmatlanná vált. 59 esztendős volt ekkor. Utóda az alesperes, Iványi Sándor lett, aki 1743. május 4-ig viselte ezt a hivatalt. Szolgálatáról nagyon kevés dokumentum maradt az utókorra, pedig az egyháztörténet szempontjából nagy események történtek ez idő alatt. 1732. nyarán III. Károly kiadja a Carolina resolutio című rendelkezését, amelyek újabb megszorításokat tartalmaznak a protestáns felekezetekre nézve. 1732-ben elfoglaljál a nemeskéri templomot, iskolát, paplakot, de ugyanerre az időre tehető a kemenesaljai és az őrségi templomok elfoglalása is. Iványi Sándor öreg korára és megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1743-ban lemondott az esperességről. Helyébe három lelkészt jelöltek: Bognár György somlószöllősi, Szentgróti Mihály dörgicsei és Miskey Ádám nemesdömölki lelkészt. A szavazás ezúttal is írásban, körlevél formájában történt. A szavaztok nagy többsége Miskey Ádámra esett. Beiktatására 1744. március 14-én Téten került sor valószínűleg azért nem Nemesdömölkön, mert ott még ekkor nem állt templom, csak két kis fából készült oratorium. A nemesdömölki templom végül is Ostffy Mihály és Vidos Miklós állhatatos közbenjárására 1743- 1744-ben készült el. Miskey Ádám esperessége 1774. november 10-ig, haláláig tartott. Kiváló szónok, jó tollú író volt.

 

A Türelmi Rendelet után

    Miskey Ádám utóda a kemenesaljai egyházmegye élén Farkas Mátyás, majd Tompos Balázs volt. Tompos Balázs esperessége idejére tehető a Türelmi Rendelet kiadása (1781-ben), mely után Kemenesalján is, de a Vasi Alsó és a Vasi Felső Egyházmegye területén is megindulnak a templomépítések. Csak néhányat említsünk: Boba 1783; Bük 1785; Gérce 1794; Kemenesmagasi 1784; Kőszeg 1784; Kőszegdoroszló 1792; Meszlen 1784; Nagygeresd 1783; Nagysimonyi 1784; Nemeskocs 1792; Uraiújfalu 1784; és sorolhatnánk még tovább. A Türelmi Rendelet engedte viszonylagos vallásszabadsággal sokkal könnyebbé lett a vasi protestánsok sorsa. Templomaikkal nagyjából azonos időben belefogtak az iskolák, paplakok tanítólakások építésébe. Építőanyagokkal megrakott szekerek rótták keresztül kasul Vas megye útjait. Mindenhol, ahol építkezésekbe fogtak megélénkült a gyülekezeti élet is. A legtöbb gyülekezetben erre az időre tehető az anyakönyvezés újbóli elindulása is.

  Ismét kialakultak a vasi egyházmegye területén a súlyponti gyülekezetek és ezek köré csoportosuló kisebb falvak. A XVIII. század végére nehézkessé vált Kemenesaljáról összefogni, gyűlésekre hívni, látogatni a tekintélyes számú és földrajzi értelemben is nagy kiterjedésű egyházmegyét. Ezért egyre inkább igény mutatkozott az egyházmegye ketté, de háromba válására. Így alakult ki 1786-ban három egyházmegye Vasi Felső, Vasi Közép és Vasi alsó Evangélikus Egyházmegye néven. A Vasi Felső Egyházmegye (Senioratus Castriferrei Superior) magába foglalta Kőszeg, Rohonc, Szalónak Borostyánkő… gyülekezeteit. A Vasi Közép Egyházmegyébe (Senioratus Casrferri Medius) tartozott Nemescsó, Meszlen, Uraiújfalu, Nemeskolta, Csönge, Kemeneshőgyész, Kemenesmagasi, Vönöck, Kemenesmihályfa Nemesdömölk, Simonyi, Boba, Kissomlyó… Érdekesség, hogy a Vasi Felső Egyházmegyének az egyik kőszegi lelkész Artner Keresztély Honorius, a Vasi Közép Egyházmegyének pedig a másik kőszegi lelkész Kárász Ádám volt az esperese. A Vasi Alsó Egyházmegye (Senioratus Castriferri Inferior) jelentősebb gyülekezetei Hódos, Tótkeresztúr…voltak.

   A XIX. század folyamán azután a nevek is és a területek is változtak. A Felsővasi maradt talán változatlan formában, míg az Alsóvasi egyházmegye beleolvadt a Középvasiba és a hajdani Vasi Közép Egyházmegye kizárólagos névként, mint Kemenesaljai Egyházmegye szerepelt, a földrajzi értelembe vett kemenesaljai települések gyülekezeteit magába foglalva.

  A XIX. század egyházi szempontból már sokkal „nyugalmasabb” volt, mint az előző két évszázad. Erről a századról azonban azt mondhatjuk el, hogy a reform kor idején Vas megyében szolgáló esperesek és lelkészek között bőven akadtak nagy tudású, a magyar hazának dicsőséget hozó személyiségek. A sort kezdjük Perlaki Dáviddal, aki ősi lelkész családból származott, nagybátyja a Dunántúli Egyházkerület püspöke Perlaki József és testvérbátyja Perlaki Gábor, aki szintén püspök volt. Perlaki Dávid folyóiratot szerkeszt, verseket, teológiai műveket ír és ad ki nyomtatásban. Nem hagyhatjuk ki a sorból Kis Jánost, aki bár esperese nem volt az egyházmegyének, de a kerület püspöke volt, és mint nemesdömölki lelkész íróként a felvilágosodást kívánta elősegíteni. Tudományos munkát a nyelvtudomány, történetírás, nevelés területén fejtett ki. Levelezésben állt Kazinczyval és ő fedezte fel Berzsenyi Dániel költőt is. Esperesi tisztségében Perlaki Dávidot követi Döbrentei Lajos, aki először, mint bobai lelkész a kemenesaljai egyházmegye, majd Uraiújfaluba költözése után a Vasi Közép egyházmegye esperese volt. Maga is jó tollú író, számos műve jelent meg nyomtatásban. Fia Gábor pedig a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) első titoknoka (titkára) volt. Jelentős személyisége a XIX. század vasi egyháztörténetének Edvi Illés Pál, akit a Tudományos Akadémia filozófiai osztályába sorolt. Ő írta az Akadémia pályázatára az első elemi tanítói kézikönyvet. Edvi Illés Pál a dömölki templom mellé épített sekrestyébe rendezte be dolgozószobáját és itt írta meg az 1848-49-es eseményeket megörökítő Vas Megyei Krónikákat.

  A XX. század elején bekövetkezett trianoni katasztrófa nagy veszteséget jelentett a Vas megye területén élő gyülekezetek számára is. Több gyülekezetünket csatolták Ausztriához és Szlovéniához. Csökkentek az egyházmegyék területei és lélekszáma is. Az ésszerűség a három egyházmegye összevonását követelte, ami 1952-ben meg is történt Vasi Evangélikus Egyházmegye néven. Az újjá alakult egyházmegye első esperese Fülöp Dezső büki lelkész volt. A pártállam évtizedeit ez az egyházmegye is nagy vérveszteségekkel vészelte át. A rendszerváltás után azonban megindult az építkezés a szó valódi és átvitt értelmében egyaránt. Friss lendülettel fiatal lelkészek kerültek az egyházmegyébe, akik látványos gyülekezet építésbe fogtak Szombathelyen, Kőszegen, Sárváron, Répcelakon, hogy a lélekszámát tekintve nagyobb helyeket említsük. Szeretetotthon épült Szombathelyen és Kőszegen. Óvoda nyílt Celldömölkön, Kőszegen az egyház átvette a volt Gyurátz Ferenc Leány Líceumot és ma Mezőgazdasági Szakközépiskolaként működik. A szombahelyi gyülekezet általános iskolát alapított. Vas megyére a kisfalvas település jellemző, és bizony sok falusi, hajdan nagy múltra visszatekintő, gyülekezetünk néptelenedett el. A Vasi Evangélikus Egyházmegyében ma a 23 anyagyülekezetben 26 lelkész szolgál és a 2001-es népszámlálás szerint 20 104 evangélikus él. Közülük 16 516 egyházközségi tag, és 10 784-en szerepelnek a gyülekezetek választói névjegyzékeiben.

  Az esperesek munkáját a XX. században elnöktársként már nem a patrónusok, hanem az egyházmegyei felügyelők segítik. Szeretettel és hálás szívvel emlékezünk Berzsenyi-Janosits Miklósra, aki celldömölki felügyelőként szelíd szeretetével hosszú évtizedekig volt az egyházmegye felügyelője is. Őt Szabó István szombathelyi presbiter követte, majd 16 esztendőn át Dr. Nagy János ugyancsak a celldömölki gyülekezetből töltötte be ezt a tisztséget. 2006-ban pedig az egyházközségek Sztrókay Attilát, a nemescsói társgyülekezet felügyelőjét, választották meg az egyházmegye felügyelőjévé.