Értékmentés Sopronban: felavatták a líceum új közösségi épületét
Új közösségi épülete van a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégiumnak. A Templom utcai ingatlan egykor évszázadokig lelkészlakásoknak adott otthont; felújítását és kibővítését követően falai között kapott helyet az iskola műemlék könyvtára. A február 27-i ünnepségen Szemerei János elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő szólt az alkalom ünneplő és emlékező résztvevőihez.
1481-ben már biztosan állt az a ház, amely 1831-ben került a soproni gyülekezethez. 2018-ban vásárolta meg a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium az akkor már rendkívül leromlott állapotú műemlék épületet a soproni Templom utcában, félúton az iskola és az evangélikus templom között. Szívós munkával nagyrészt saját forrásból és egyházi támogatással újították fel és bővítették is; itt talált méltó és biztonságos otthonra a ritka műemlék könyvtár is. A falak mesélnek, de most már nemcsak a múltról, hanem a jövőről is.
A líceum vezetői ugyanis mertek nagyot álmodni. Az eredetileg egyemeletes lakóház tetőterének beépítésével háromszintesre bővítették az épületet, a műemléki előírásoknak maximálisan eleget téve, a középkori hangulatot megőrizve, mégis a 21. század elvárásainak megfelelve varázsolták újjá a szakemberek segítségével.Az időjárás ugyan nem volt kegyes a február 27-i avatóünnep vendégeihez, de ahogy Szemerei János fogalmazott, az örömüket az eső sem vehette el. Egyházunk elnök-püspöke értékmentő akciónak nevezte az egykor lelkészlakásoknak otthont adó épület felújítását, miután Tölli Balázs, a líceum igazgatója köszöntötte az egyház elöljáróit, a Prőhle család tagjait és azokat a soproni szakembereket, akik valamilyen módon kapcsolódnak az épülethez.„A líceum nemcsak értéket mentett az évekig tartó felújítással, hanem értékeket is elhelyezett az épületben” – folytatta Szemerei János. Felidézte a soproni történetet, miszerint a második világháború után, az államosítás éveiben Prőhle Jenő, a líceum akkori igazgatója talicskával tolta át a gimnázium értékes könyveit a védett egyházi épületbe, megmentve ezzel a líceumi öreg könyvtár több száz éves köteteit. Valódi értékmentés történt, amelynek legújabb kori folytatása a Templom utcai épület megmentése.
Ide költözött ugyanis a líceum épületéből a mintegy negyvenezer kötetes műemlék könyvtár, Magyarország egyik legrégebbi iskolai könyvtára. A gyűjteményben ősnyomtatványok, kódexlapok, 1607 előtt megjelent szépirodalmi és tudományos művek, kéziratok és iskolatörténeti dokumentumok is vannak. Felbecsülhetetlen az értékük – több szempontból is.
A líceum vezetése éppen azért vásárolta meg a Templom utcai ingatlant, hogy ez a különleges gyűjtemény méltó – és ami talán még fontosabb: biztonságos – helyre kerülhessen. Új helyükön biztosítva van a fennmaradásuk a következő évszázadokra is. A könyvek, dokumentumok természetesen továbbra is kutathatók.
A püspöki áldás, a közös ima és ének után a résztvevők a pincétől a padlásig bejárhatták az épületet. Az „idegenvezetést” Tölli Balázs igazgató legfelül kezdte, nem véletlenül. Az újjávarázsolt padlástérben látványnak is megkapó a plafonig érő polcokon sorakozó sok-sok kötet, de a meglepetés a bejárat feletti tábla. A termet ugyanis Prőhle Jenőről, a legendás „könyvtármentő” líceumi tanárról nevezték el. S milyen a sors! Az avatóbeszédet egy rokon, Prőhle Gergely tartotta.„Az egyház nevében is köszönöm a líceumnak és Tölli Balázs igazgatónak ezt az épületet és ezt a könyvtárat” – kezdte a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, aki Prőhle Jenő alakját megidézve az értékek teremtésére helyezte a hangsúlyt. „Jenő bácsi alkotó és teremtő egyéniség volt, és sokakat inspirált. Egy mai fiatalnak is fontos lehet, ha betér ide, ennek a teremnek az üzenete. Talán utánanéz, ki volt Prőhle Jenő. Elhivatott pedagógus, aki bár lehetett volna tudós, kutató, mégis a tanári pályát választotta. Egész életében olyan értékeket adott át, amik generációk számára határozták meg a kultúrához való viszonyukat. Mélyen lutheránus keresztényként nem volt könnyű dolga. Amikor megtették igazgatónak, pontosan tudta, hogy ez nem az ő rendszere, de azt is tudta, feladata van. Nem megalkuvás, nem rossz kompromisszum vezette, hanem a közösségért vállalt felelősség” – elevenítette fel Prőhle Jenő alakját Prőhle Gergely, Isten áldását kérve a legendás igazgató és könyvtáros emlékére.
A ház már az vatóján is tökéletesen betöltötte új szerepét: közösséget teremtett az ünnepi alkalom résztvevőiből, akik együtt ámultak a díszterem régi freskóin, az előadóterem modern technikáján, megcsodálták a fogadóteret díszítő Sulyok Gabriella-grafikát, a Munkácsy-díjas alkotó adományát, a Kutas Emlékműhelyt és mindazt a felbecsülhetetlen értéket, amelyet évszázadok alatt gyűjtött és őrzött az evangélikus gimnázium.
A könyvtármentő. Prőhle Jenő 1909. augusztus 10-én született Sopronban. A líceumban érettségizett, ott, ahol azután egész pedagógus-pályafutását megélte mint tanár és mint igazgató. Ötvenegy éven át volt alma matere a szó szoros értelmében a gimnázium: itt tanították és itt tanított évtizedekig. Latin–görög szakosként kezdett, de a matematika is erőssége volt, oroszból középiskolai tanári oklevelet szerzett, de tanított németet és angolt is, sőt több más európai nyelven is olvasott.
Megjárta a háborút és túlélte a Don-kanyart, a hadifogságból visszatérve 1947-ben lett a líceum igazgatója. Az iskolát egy évvel később államosították, és felmentették őt igazgatói tisztéből. De Prőhle Jenő nem ment el, tanárként maradt, majd az iskola függetlenített könyvtárában dolgozott, 1970 után még nyugdíjasként is. 1986-ban bekövetkezett halálakor nemcsak családja és iskolája, nemcsak az evangélikusok siratták; tudósok és költők búcsúztak emberi és szellemi nagyságától. Értékes tudományos és szakmai munkát végzett mint klasszika-filológus, mint irodalomtörténész, pedagógus, könyvtáros és mint soproni helytörténész is, de jegyezték őt a modern európai nyelvek jeles kutatói és oktatói között is. A líceum a könyvtárterem elnevezésével tisztelettel adózik emlékének