Eleink nyomában Krisztus útján
Artikuláris napot tartottak Celldömölkön
Gyalogosan, biciklivel, busszal, autóval is érkeztek a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület május 21-i artikuláris – és egyben missziói – napjára. A celldömölki evangélikus templomban és közvetlen környezetében megtartott eseményre ezernél is több – az ősök iránti tiszteletből – kalapot vagy kendőt viselő evangélikus gyülekezett össze.
Elsőként a helyi Soltis Lajos Színház külön erre az alkalomra írt és színre vitt zenés darabját nézhették meg az egybegyűltek. A korabeli zenével kísért előadás az artikuláris helyek történetét, valamint a nemesdömölki (ma celldömölki) evangélikus templom megépülésének történetét idézte fel.
Mint ismert, az 1681-es soproni országgyűlés 26. törvénycikke (articulusa) jelölte ki azokat a kis településeket, amelyeken a protestánsok templomot építhettek, istentiszteletet tarthattak. Ezt az intézkedést teljesen még az 1781-es türelmi rendelet sem változtatta meg, csak az 1791. évi XXVI. törvénycikk törölte el.
Ezt az időszakot idézik fel az artikuláris napokon, és erről a korról szólt a színi előadás is, melynek végén a színészek és a közönség együtt énekelte az evangélikus énekeskönyv 76. számú, Mint a szép hűvös patakra kezdetű – 16. századi – énekét.
Régi ösvényeken
A csordultig telt celldömölki templomban – ahol Berzsenyi Dániel költő keresztelője és esküvője is volt – fél tizenegykor kezdődött meg az istentisztelet. Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke köszöntőjében az artikuláris időszak nehézségeit, de ugyanakkor őseink kitartását emelte ki. Mint fogalmazott: a nemesdömölki templom is csak 1744-ben épülhetett meg, addig a helyén mocsár volt, de ez sem tántorította el a kor lutheránusait. Ezen a területen akkor erősen dobogott az evangélikus egyház szíve. Eleink fontos tapasztalatot szereztek – tartották a hitet és Isten-élményeik megerősítették őket abban, hogy az Úr által gazdagabb lehet az életük –, és ezt adták tovább gyerekeiknek és unokáiknak.
A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület artikuláris napja Celldömölkön - Baranyay Csaba igehirdetése
Prédikációjában Baranyay Csaba kőszegi evangélikus lelkész is az elődökre és a mai tanúkra helyezte a hangsúlyt. A missziói nap mottójául választott igét – „Taníts engem utaidra, Uram...” (Zsolt 86,11) – kifejtve Gusztáv Adolf svéd király, Berzsenyi Dániel költő, Józsa Márton evangélikus lelkész hitben kitartó életének példáját ismertette. Ugyanakkor korunk tanúit is bizonyságtételre hívta az oltár elé. Így osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel Sztrókay Attila a nemescsói gyülekezetből, Horváth Ilona Nemeskérről, Farkas Géza Szombathelyről és Stefanich Gréta Kőszegről.
Baranyay Csaba kiemelte, hogy bár az említettek teljesen más életutat jártak és járnak be, kérték, kérik az Úristen iránymutatását. Mint a lelkész hangsúlyozta: nem úttörőnek kell lennünk, hanem követőnek, mégpedig Krisztust követőnek. És érdemes a „régi ösvények” felől kutakodnunk. „Engedd, hogy az Úr menjen előtted, ne akard megelőzni Jézust” – summázta gondolatait.
Az úrvacsorás istentisztelet különlegességét adta az is, hogy az 1500-as évekből származó úrvacsorai kehelyből szolgáltatták ki a szentséget, mely így is erősítette a jelenlévőkben az ősökkel való összetartozást. A zenei szolgálatot a kőszegi és a sárvári gyülekezet közös kórusa látta el, amely egyebek mellett Esterházy Pál Gyúljon világ! című énekét is előadta.
A szervezők a gyermekekről sem feledkeztek meg, számukra a gyülekezeti teremben tartottak játékos, interaktív alkalmat a büki bábcsoport részvételével.
Petőfitől a konfirmációig
Az ebéd után számos program várta az érdeklődőket. A gyülekezeti házban – ahol egész nap látogatható volt az Evangélikus Országos Múzeum által rendezett egyháztörténeti kiállítás – elsőként Fűzfa Balázs irodalomtörténész „Szabadság, szeretem” – Petőfi örök modernsége címmel tartott szórakoztató és tartalmas – olykor a közönséget versmondásra is sarkalló – előadást az evangélikus költő máig tartó hatásáról.
A gyülekezeti teremben ezután A konfirmáció ajándéka című kötetről vezetett bszélgetést Boda Zsuzsa, a Luther Kiadó munkatársa; résztvevői Szabó Lajos, a kötet szerkesztője, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott rektora, valamint a szerzők közül Baranyayné Rohn Erzsébet kőszegi lelkész, Pethő-Udvardi Andrea sárvári lelkész, valamint Hegedűs Attila soproni iskolalelkész voltak. Mindegyikük felidézte saját konfirmációját, őszintén beszéltek az emlékekről, akár arról is beszámolva, hogy milyen negatív érzésekkel voltak a konfirmációjukkal kapcsolatban abban az időben. Szóltak a lelkészek az áldó igék fontosságáról és szerepéről is.
A konfirmáció ajándéka című könyvről zárszóként Szabó Lajos így fogalmazott: „Egyfajta multifunkcionális kötet lett, mert oda lehet adni a konfirmáció kezdetekor a csoport tagjainak, és együtt lehet belőle készülni, ugyanakkor oda lehet adni felnőtt konfirmandusnak is, de talán a legfontosabb, hogy azoknak juttatnám el, akikről úgy gondoljuk, hogy érdeklődnek a konfirmáció után, és el szeretnének mélyülni a hit ismeretében, tudásában. Ez nem egy erőszakos könyv, nem akar lerohanni. Lassan nyitogatja ki az ajtókat. Hátha valaki ennek hatására kap majd biztatást a lelkésze megkeresésére, a konfirmációra.”
Tovább az Úr útjain
Ugyanebben az idősávban a Szent Benedek Katolikus Általános Iskolában zajlott a konfirmandustalálkozó. Ezen szintén játékokkal, énekkel várták a fiatalokat. Ez időben a színpadon a Vasi Kislegényczéh, a kemenesmagasi citerazenekar, az alsósági evangélikus bábcsoport adott műsort, a templom előtti téren pedig helyi termelők és kézművesek várták a közönséget. A gyerekek a nap folyamán az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport műhelyében, a gyülekezeti ház udvarán népi játékokkal, majd akár kocsikázással is tölthették az idejüket.
Késő délután az újfent megtelt templomban az Evangélikus Kántorképző és Egyházzenei Intézet Mandák kórusának koncertjét hallgatták az egybegyűlt evangélikusok, egészen a nap végéig, amikor is Szemerei János püspök Salamon király imájának szavaival – „Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Fordítsa oda magához szívünket, hogy mindenben az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket őseinknek adott” (1Kir 8,57–58) – adott áldást a hazaindulókra.
Az eredeti cikk és a teljes galéria itt található: