In memoriam Győr Sándor evangélikus lelkész (1945–2022)
Életének 77. évében, 2022. április 22-én elhunyt Győr Sándor nyugalmazott evangélikus lelkész. Május 27-én, Pétfürdőn kísérték utolsó földi útjára. Alább szolgatársa, Zsednai Józsefné róla írt sorait olvashatják.
Győr Sándor 1945. október 8-án született Pomázon, evangélikus–református családba, nehéz körülmények közé. Szülei házasságának megromlása miatt a nagymamához került. A gyermeki szív számára feldolgozhatatlan a szülői elutasítás, főleg úgy, hogy két lánytestvérének ezt nem kellett megélnie. Sajnálatos módon egy idő után a nagyanyja is lemondott róla, így került gyermekotthonba. Szüleivel és testvéreivel elvesztette a kapcsolatot.
Mindezek ellenére erős volt és elszánt. Az Úristen támogatásával megvívta a harcát. Megadatott neki, hogy ilyen előzmények ellenére jelessel érettségizzen a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban. Kiemelkedő képességei voltak. Sokat olvasott, versenyszerűen sakkozott. Felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–fizika szakára, az Úristen mégis másfelé terelte az útját.
Már gimnazistaként pártfogásába vette őt egyik diáktársának édesapja, a pécsi evangélikus gyülekezet máig meghatározó emlékű lelkésze, Balikó Zoltán. A sakkpartik után a gimnazista fiú néha már a bibliaórákon is ott maradt. Így terelődött a figyelme a lelkészi hivatás felé. És ebben a családban megélhette a támogató, befogadó szeretetet. A földiekét és az égiekét is. Voltak ugyan anyagi nehézségei, amelyek miatt egy évvel tovább tartottak a tanulmányai, de huszonöt évesen jeles teológiai diplomával indult a szolgálat felé. 1970-ben Káldy Zoltán avatta lelkésszé. Két évvel később a lelkészvizsgán is jeles eredménnyel végzett.
Pécsi segédlelkészként talált olyan társra, aki a szolgálatát is segítő, igazi lelkészfeleségként igyekezett helytállni. Isten ajándékaként a gyermekáldás is megérkezett kisfiuk születésével. De Győr Sándor tovább harcolt. Úgy érezte, folyamatosan küzdenie kell az elfogadásért, a szeretetért, kivívni az elismerést, bizonyítania magának és másoknak, vállalva akár az összeütközést is felettessel, munkatárssal.
Hivatásában fáradhatatlan volt: olvasott, írt, konferenciákon vett részt. Szeretett gyermekek között dolgozni, az ő hittanos válaszaikat, hitük gyermeki megfogalmazásait sajtó alá rendezte, kötetben megjelentette. Sok anyagot gyártott a hitoktatás segítésére. Bibliai plakátsorozata a határon túlra is eljutott, beleértve az ország és a felekezetek határait is. Bár a modern kor új eszközöket hozott a hitoktatásban, ő szinte haláláig készítette a hittanos szemléltető- és oktatóanyagokat, hogy ezekkel mások munkáját segíthesse.
Sokszorosított magyarul alig hozzáférhető teológiai irodalmat. Összegyűjtötte temetési prédikációit a jövő lelkésznemzedékek tanítására és okulására. Örömmel mutatta a munkáját dicsérő újságcikkeket, a népes konfirmanduscsoportokról készült fotókat. A Lelkipásztor folyóiratnak is rendszeres szerzője volt évtizedekkel ezelőtt.
Kollégák, évfolyam- és kollégiumi társak emlékeznek rá szeretettel, részvéttel. A ma szolgáló lelkészeink között több is van, aki emberileg neki köszönheti az indítást a lelkészi pálya felé. Mindemellett láttuk és ismertük a harcait is. Volt, hogy alulmaradt. Volt, hogy a családi rossz példát követve saját egészségének rombolója lett.
Győr Sándor a lelkészi szolgálatát a csikóstőttősi, az ajkai, az ösküi gyülekezetben végezte, majd létrehozta a pétfürdői missziói gyülekezetet. 2010-ben ment nyugdíjba. Pétfürdőn maradt. Egy ideig még eljárt sakkozni. Rendezte könyveit, az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek és egyházunk levéltárának is jutott belőlük.
Kapcsolattartását nagyfokú halláskárosodása is nehezítette. Már évtizedek óta család nélkül élt. Az országos egyház biztosította a lakhatását, de más segítséget nem fogadott el.
Március végén érte súlyos agyvérzés. Két hétig kezelték az intenzív osztályon. Az egyház biztosította számára az állapotának megfelelő intézményi elhelyezést és gondozást, de az odaszállítására már nem kerülhetett sor. Időközben tüdőgyulladást kapott, amelyet már nem tudott legyőzni. A sümegi kórházban halt meg április 22-én.
Kérjük az egyház Urát, adjon neki részt Jézus győzelméből, és fogadja magához megfáradt szolgáját. Pétfürdőn köszöntünk el tőle május 27-én az aznapi igével (1Sám 17,37b): „Hát menj, az Úr legyen veled!”