A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület honlapja

Ötven éve hunyt el Túróczy Zoltán

„Min­dig az volt a vá­gyam, imád­sá­gom és tö­rek­vé­sem, hogy mint pap le­gyek Isten em­be­re, s mint Isten em­be­re le­gyek pap.” Tú­róczy Zol­tán első – 1939-ben Nyír­egy­há­zán el­mon­dott – püs­pö­ki be­kö­szön­tő­jé­nek sza­vai ezek. A no­vem­ber 22-én éppen fél év­szá­za­da el­hunyt fő­pász­tor­ra em­lé­ke­zett Sze­me­rei János, a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke ok­tó­ber 14-én Deb­re­cen­ben, a re­for­má­tus kol­lé­gi­um­ban A mo­dern kori Eu­ró­pa pil­lé­rei – a val­lá­si kö­zös­sé­gek együtt­élé­se cím­mel meg­ren­de­zett kon­fe­ren­ci­án. Az el­hang­zott szö­veg szer­kesz­tett vál­to­za­tát kö­zöl­jük.

Túróczy Zoltán püspök 1957-ben

Hálás vagyok a konferencia összehívásának gondolatáért és megszervezéséért. Magam is nagyon fontosnak tartom, hogy a társadalmi élet szereplői és a lelki életet vezető vallási közösségek képviselői rendszeresen találkozzanak, hogy egymást és egymás gondolatait megismerjék, jobban értsék. Ez nemcsak a félreértéseket szoríthatja vissza, és jobb kommunikációhoz vezethet egymás között, de javíthatja azoknak az embereknek a közérzetét, életminőségét is, akikért a magunk területén külön-külön dolgozunk és imádkozunk.

Mi, evangélikusok mostanában emlékezünk egy meghatározó lelki vezetőnk, Túróczy Zoltán püspök halálának ötvenedik évfordulójára. A szűk időkeret miatt arra sajnos nincs lehetőség, hogy az ő különleges személyiségét bemutassam, de életének és szolgálatának furcsa hullámvasútja visszatükrözi azt a kort, amelyben élt és szolgált. Túróczy Zoltánt háromszor választották meg püspökké, mindháromszor be is iktatták hivatalába, de az éppen regnáló politikai hatalom háromszor is akadályt gördített szolgálata elé. A három püspöksége együtt bruttó tizennyolc évet ölelt fel, de püspöki szolgálatának nettó ideje ebből csak tíz év volt.

Az első és leghosszabb püspöksége Nyíregyházához, a Tiszai Egyházkerülethez kötődik. Az 1939-es beiktatásán, az első püspöki székfoglalójában kitért az állam és az egyház viszonyának ügyére:

„Meggyőződésem, hogy az egyház és állam kérdését mesterségesen élezik ki, s a kölcsönös megértés megbontása ott történik meg, ahol sem az állam, sem az egyház nem elégszik meg azzal, hogy az legyen, aminek Isten szánta. Ha az állam egyház is akar lenni, s az egyház állam is akar lenni, akkor elkerülhetetlen az összeütközés. Ha azonban megmarad mindegyik a maga eredeti hivatása mellett, és tiszteletben tartja a másiknak szintén Istentől kapott hivatását, akkor nincs közöttük súrlódási felület.”

Lett súrlódási felület… A püspököt 1945. május 22-én a rendőrség őrizetbe vette, és május 31-én a Népügyészség letartóztatásba helyezte, majd 1945. június 25-én a Nyíregyházi Népbíróság „háborús bűntettek” miatt tízévi fegyházra és mellékbüntetésként állásvesztésre ítélte. A koncepciós eljárás vádja szerint a püspöki jelentéseiben „háborús uszító” és „szovjetellenes” kitételek voltak…

1946. március 1-jével szabadlábra helyezték, 1948. május 29-ével a Népbíróságok Országos Tanácsa az ellene folyamatban lévő bűnvádi eljárást kegyelmi úton megszüntette. 1948 decemberében, Kapi Béla dunántúli püspök nyugdíjba vonulása után a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület választotta őt püspökévé. Beiktatására Győrött került sor 1948. december 16-án.

„Rám nehezedik Dunántúl mint egyházpolitikai probléma is. Azt mondják – én nem tudom –, hogy az a politikai beállítottság, amelyet ma a reakció gyűjtőfogalma alá szoktak vonni, itt Dunántúl, ha nem is a leghangosabb, de a legelterjedtebb. Mondom, én ezt nem tudom, azt azonban tudom, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban talán itt vannak legtöbben, akik hol értetlenül, hol fejcsóválva, hol gyanakvással, hol önző gyanúsítással szemlélik az állam és egyház közötti békességnek azt a politikáját, amelyet folytatok” – fogalmazott második székfoglalójában.

Nemcsak egyházi részről nézték gyanakvással, hanem állami oldalról is. Ő tényleg a békességre és a megegyezésre törekedett, hogy az egyház az akkori szűkre szabott mozgástérben legalább rendezett keretben végezhesse szolgálatát. Evangélikus részről ilyen reménnyel írta alá az állammal kötött egyezményt. A hatalomnak azonban még így sem felelt meg. Néhány év múlva, egészen pontosan 1952. február 10-én (alig több mint három év múlva) úgy távolították el hivatalából, hogy az egyház strukturális átalakításának égisze alatt az államnak nem tetsző két püspök alól kihúzták a kerületet. Az egyik ő volt.

A harmadik püspöki beiktatás 1957. február 6-án

Aztán az 1956-os forradalom idején a kollaboráló egyházi vezetők lemondtak. Az Északi Egyházkerület megüresedett püspöki székébe az ekkor már hatvannégy éves – az állami nyugdíjkorhatár felett járó – Túróczy Zoltánt választották meg. 1957. február 6-án iktatták be a budavári evangélikus templomban. Ennek a harmadik püspöki szolgálatának a székhelye – Nyíregyháza, majd Győr után – Budapest lett.

„Az egyház nem azért van, hogy uralkodjék, hanem azért, hogy az ige uralkodjék. Nem öncélú, önfenntartó intézmény, sem papeltartó szervezet, hanem üdvintézmény. Azért van, hogy a megtérítő, üdvösségre vezérlő, megigazító és eligazító igét hozza ennek a világnak. […] Nem a politika felől kell közelednünk az igéhez, hanem az ige felől a politikához.

Ezt próbálgatom, mikor vallást teszek arról, hogy a népi demokráciát a világkormányzó Isten kezéből tudom venni rendelt életkeretül, mikor az egyezményt nemcsak becsületből vállalom, mert annak idején épp a ma beiktatott elnökség írta alá az egyház nevében a zsinat megbízásából, hanem mert úgy tekintek rá, mint az Istentől becsukott és kinyitott ajtók okmányára. Ezért engedelmeskedem Róm 13,1 szerint a felső hatalmasságoknak, de ezért vallom azt is, hogy amikor a felső hatalmasság akarata szembekerül a legfőbb hatalmasság akaratával, akkor Istennek kell inkább engedelmeskedni, hogynem az embereknek (ApCsel 5,29). Abban a meggyőződésben vagyok, hogy az Isten igéjének fundamentumára épült állampolgári hűség az állam számára is a legerősebb fundamentum” – fejtette ki az 1957-es, harmadik püspöki székfoglalójában.

Túróczy Zoltán püspök beiktatja a Budai Egyházmegye esperesi tisztébe Danhauser Lászlót és felügyelőnek Zimmermann Aladárt 1957. április 3-án

A kommunista államnak ez a hűség viszont nem volt elég erős fundamentum. Az Állami Egyházügyi Hivatal harmadízben úgy távolította el Túróczyt még ennek az évnek a végén, hogy visszamenőlegesen állami hozzájáruláshoz kötötték a püspöki megbízást. Ezt persze neki nem adták meg, hanem az 1956-ban lemondott elődjét ennek révén hozták vissza.

Két lényeges ok miatt fontos emlékeznünk Túróczy püspök történetére. Egyrészt: ne feledkezzünk meg arról, hogy a politikai elnyomás évtizedeiben, az egyházellenes ellenszélben eleink milyen irtózatosan nehéz küzdelmet vívtak, hogy a Krisztust hirdethessék, és a szószékekről az evangélium szólhasson. Illesse tiszteletet mindazokat, akik ott, azokban az időkben hűségesek voltak! Ne feledkezzünk meg hálát adni a történelem Urának azért, hogy elhozta Magyarországon is a felszabadulást, és immár több mint három évtizede szabadságban élhetjük egyházi életünket.

Másrészt fontos, hogy jól és bölcsen tudjunk élni azzal a rendkívüli eséllyel, hogy hazánkban az egyházak belső autonómiáját tiszteletben tartó, szolgálatukat elismerő, a magyar társadalom javát és épülését előmozdító hitéleti szolgálatokat pedig támogató kormányzat van. Nagyon fontos, hogy a testvérfelekezetek és a vallások közötti dialógus elmélyüljön, hogy a közösségeinkben és az egymásért is végzett szolgálatunk a kapcsolatainkat is erősítse, mindez pedig szeretett hazánkat is gazdagítsa.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. november 14–21-i, 86. évfolyam 45–46. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.