A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület honlapja

Íté­let va­sár­nap­já­nak elő­es­té­jén há­la­adás­ra gyűl­tek össze a va­nyo­lai és a kör­nyék­be­li evan­gé­li­ku­sok, és ün­ne­pi is­ten­tisz­te­let ke­re­té­ben bir­tok­ba vet­ték a gyü­le­ke­zet fel­újí­tott temp­lo­mát. A fel­újí­tás­ra kis rész­ben ön­erő­vel, na­gyobb rész­ben a Veszp­ré­mi Evan­gé­li­kus Egy­ház­me­gye és a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let tá­mo­ga­tá­sá­val, de leg­in­kább egy, a Beth­len Gábor Alap­ke­ze­lő Zrt. által ke­zelt egy­há­zi épí­tett örök­ség­vé­del­mi pá­lyá­zat­ból el­nyert for­rás­ból nyílt le­he­tő­ség.

A felújítási munkák során megújult a templom külső falazata, új színt kapott a külső lábazat, a harangokat óvó zsalugáterek, és egyúttal korszerűsítették az acélvázas, boltíves ablakokat is. A templombelső is megszépült. A felázott vakolathibák kijavítása után a templom főhajója ledobta magáról régi, egykor gyönyörű, de mára már „kórházzölddé” kopott színezetét, majd új festést kapott. A munkák során a karzataljzatot gipszkarton álmennyezettel látták el, amelyet festők ügyes munkával mázoltak a falazattal harmonizáló árnyalatra. Színeiben felfrissült a karzatkorlát és a szószék. Új kárpitozást kapott az oltártér térdeplője, és az egyházmegyei támogatásnak köszönhetően irattartószekrény költözhetett a sekrestyébe, hogy a gyülekezet fontosabb dokumentumai új otthonra leljenek benne.

A hálaadó alkalomra a 23. zsoltár 6. versével hívogatott mindenkit a gyülekezet: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” A liturgiai szolgálatot a gyülekezet egykori és mostani lelkészei, Polgárdi-Németh Katalin és Farkas Ervin végezték. Polgárdi Sándor veszprémi esperes igehirdetésében felidézte a gyülekezet múltját. A kezdeteket, amikor még egy helyi parasztházban gyűltek össze a hívek, majd lelkész, kántortanító érkezett a faluba. A türelmi rendelet után a szombathelyi püspökség engedélyezte a templom építését, amely akkor Csót, Gecse és Vanyola evangélikusainak adott otthont. Szólt a gyülekezet híres szülöttjéről, Vajda Péterről is, akire a szarvasi testvérek is örömmel emlékezhetnek vissza. Hangot adott azon reményének, hogy a hosszú múltra visszatekintő gyülekezet újjászületett temploma a lelki megújulás színterévé is válhat. Helybéliek, a leánygyülekezet tagjai, az istenháza után epedők a régi közösség gyökereiből táplálkozva válhatnak Isten nyájává.

Az ünnepi istentisztelet után a résztvevők agapén is együtt maradtak a helyi művelődési házban. Az elvégzett munkákat és a hálaadást követően a térség országgyűlési képviselője, dr. Kovács Zoltán és Polgárdi Sándor köszöntötte a gyülekezetet. Személyes hangvételű köszöntőt mondott Polgárdi-Németh Katalin, aki hangot adott annak az örömének, hogy az ő szolgálata alatt indult a templomfelújítás a tető újjáépítésével, és most befejeződhetett az épület teljes körű külső és belső renoválásával. Az elhangzott gondolatok gyönyörűen egybevágtak Szemerei János nyugati (dunántúli) püspök köszöntésével, aki bár szolgálatának más jellegű teendői miatt személyesen nem tudott jelen lenni, levélben és imádságban gondolt a közösségre, és az alábbi igét küldte a testvéreknek: „Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1Kor 3,6–7)