Farádon emléktáblát állítottak Pálfy Józsefnek
Községük szülöttéről, az evangélikus lelkészként, később tanítóként és iskolaigazgatóként munkálkodó Pálfy Józsefről emlékeztek meg a Farádi Evangélikus Egyházközség tagjai a 2021. október 17-én, vasárnap tartott ünnepi istentiszteleten. Az alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, aki Hanvay Enikő helyi lelkésszel közösen leleplezte a Pálfy Józsefről állított emléktáblát is.
Az előttünk járók iránti tisztelet tulajdonképpen az Isten ügye iránti tiszteletről szól, ezért váljon számunkra a megemlékezés istentiszteletté, hogy mi is felfedezzük a forrást, az örök élet beszédét, amelyből eleinket követve meríthetünk – intette a megemlékezőket Zsid 13,7 alapján tartott prédikációjában Szemerei János püspök.
Az istentisztelet után Szücs Péter Pál, a nyugati kerület püspöki hivatalának munkatársa ismertette a farádi születésű Pálfy József életútját, akinek egykor a „Krisztus szellemétől áthatott, ügyes népnevelők képzése” volt az életcélja. A megemlékezés ötletgazdája, Szabó Gyuláné Szücs Vilma nyugalmazott tanár pedig „az egyház napszámosaként”, „evangélikus deákként” is ismert Pálfy pedagógusi munkásságát méltatta.
Végezetül Szemerei János és Hanvay Enikő leleplezték a templom falán elhelyezett emléktáblát, majd a püspök Isten áldását kérte Pálfy József emlékére és az emlékezőkre.
Pálfy József (Farád, 1812. augusztus 22. – Sopron, 1869. július 4.) Kis János dunántúli szuperintendens támogatásának köszönhetően a soproni líceumban tanult, ahol tagja volt az első magyarul tanuló önképzőkörnek, az úgynevezett magyar társaságnak. Soproni és bécsi teológiai tanulmányai után Komáromban, majd Mencshelyen szolgált lelkészként. Később nagygeresdi lelkész és egyházkerületi számvevő lett. A nagygeresdi évek alatt felkarolta az egyházkerületi gyámolda ügyét, amely a munkaképtelen, idős lelkészek, tanítók, vagyontalan özvegyek és árvák sorsát igyekezett intézményes formában enyhíteni. 1853-tól a soproni gyülekezet magyar lelkésze volt, tanári munkát is végzett, és tankönyvíróként is működött. Az ő kezdeményezésére indult el 1857-ben – az állami tanítóképzést tíz évvel megelőzve – a soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet, amelynek rendeltetését Pálfy az alapkőletétel alkalmából mondott beszédében így fogalmazta meg: „…a Krisztus szellemétől áthatott, ügyes népnevelők képzése”.
Pálfy József életútjának ismertetése – több más jelentős evangélikus tanítóéval együtt – megjelent a Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében címet viselő könyvsorozat 9. kötetében (Értékteremtő életpályák. Szerk. Gönczöl Lászlóné – Kallós Károlyné. „Emelj fel emlék!” Alapítvány, Győr, 2018).