A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület honlapja

1965, 1980, 1987, 2001, 2017… Lehetne akár egy matematikai sorozat is, de a számok más logikát tükröznek: a Finnországi Evangélikus Egyház korábbi érsekei ezekben az években látogattak Magyarországra. 1965 óta tehát hagyománynak mondható, hogy hivatali ideje alatt minden finn érsek – azaz északi nyelvrokonaink evangélikus egyházának legfőbb vezetője – eltölt néhány napot hazánkban a Magyarországi Evangélikus Egyház vendégeként. Éppen ezért indultak meg az egyeztetések már 2019-ben, egy évvel Tapio Luoma beiktatása után arról, hogy mikor kerülhetne sor a következő érseki szintű hivatalos látogatásra. A 2020-ra tervezett, majd a világjárvány miatt halasztásra kényszerült programot végül idén szeptember 14-e és 17-e közötti időpontra tették át.

Tapio Luoma érsek számára nem teljesen ismeretlen Magyarország, hiszen espooi püspökké, majd érsekké választását gyülekezetben eltöltött hosszú idő előzte meg, és seinäjoki igazgatói lelkészi minőségében járt Sopronban is, a gyülekezet magyar testvérgyülekezeténél.

A Seinäjoki és Sopron közötti több évtizedes együttműködés csak egy az 1980-as évek óta működő magyar–finn partnerkapcsolatok közül. Az elmúlt közel negyven évben ezeknek a kapcsolatoknak természetesen volt egy dinamikája: egyes gyülekezetek között meglazult, máshol szorosabbá vált a kapocs, tanúi voltunk újjáéledő együttműködéseknek, és jelenleg is örülhetünk egészen frissen létrejötteknek. A gyülekezeti kapcsolatok helyi szintű alakulását nemcsak a személyi és generációváltások, de a Finnországi Evangélikus Egyház közelmúltjára oly jellemző gyülekezet-összevonások is befolyásolták.

Még a testvérgyülekezetek történeténél is távolabbi múltra nyúlik vissza a két egyház közötti ösztöndíjascsere. 1927-től a második világháborúig töretlen volt a Finnországba érkező magyar és a Magyarországra érkező finn ösztöndíjasok sora. Ennek a generációnak az ösztöndíjasai – akik szinte kivétel nélkül elsajátították a nyelvet is – nemcsak a kapcsolattartásnak váltak motorjaivá évtizedekig, de a két háború közötti magyar ébredési mozgalmakban is fontos szerepet játszottak a finnországi kegyesség közvetítése által. A világháború után körülbelül húszévnyi kényszerű szünet állt be az ösztöndíjasok kiküldésében, ám épp az első hivatalos érseki úthoz, Martti Simojoki 1965-ös látogatásához köthető az a megállapodás, amely aztán időről időre megújulva napjainkig lehetőséget biztosít egy-egy finn és magyar teológiai hallgatónak tapasztalatok szerzésére egymás országaiban.

Bár a két egyház között országos szinten nincs hivatalos testvérkapcsolati szerződés, ám egyházkerületi szinten van. 2014 óta a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és a Mikkeli Egyházkerület folytat számos munkaterületre kiterjedő, a klasszikus gyülekezeti látogatásokon túlmutató együttműködést.

Vitán felül áll, hogy az elmúlt száz év találkozásai mindkét egyház életét gazdagították és színesítették. Viszonylag kevés olyan evangélikus gyülekezeti tag él ma Magyarországon, aki soha nem sütött süteményt szeretetvendégségre finn vendégeknek; aki soha nem látott Finnországból kapott konfirmandusruhákban oltár elé álló fiatalokat; aki nem énekelt egyetlen Pekka Simojoki vagy Jaakko Löytty által szerzett ifjúsági éneket sem. És sokan közülünk átélhették a tavakkal és fenyvesekkel tarkított táj nyugalmát, a tóparti szaunázások hangulatát, az elsőre talán kicsit túl modernnek tűnő, legtöbbször mégis otthonosan tágas templomok békéjét, a furcsán ismerős lejtésű finn nyelv különlegességét.

És megtapasztalhattuk a finn egyház sokszínűségét is. Mert ez a hajdan népegyházként szocializálódott, ám most az egyre csökkenő taglétszámhoz alkalmazkodni próbáló közösség sokkal változatosabb annál, mint hogy egyszerűen be lehetne sorolni egy címke alá. Számtalan ébredési mozgalom formálta a különböző kegyességi irányzatokat, amelyek mind ez idáig (többnyire) az egyházon belül maradtak. Az egyházi életben náluk is ütköznek a vélemények teológiai, egyházszervezési vagy gazdasági kérdésekben, és – érthető módon – nekik sincsenek egységes válaszaik a társadalom támasztotta kihívásokra.

Tapio Luoma érsek kiegyensúlyozottan képviseli az egyháznak ezt a sokféleségét. Megválasztásakor is ezt tűzte zászlajára, és azóta is fontos számára, hogy összefogja, egy asztalhoz ültesse, párbeszédre hívja a különböző hátterű és nézetű evangélikusokat. Az érsek, valamint a vele érkező Pekka Huokuna és Kimmo Kääriäinen egyháztanácsosok, illetve Juha Meriläinen érseki tanácsadó látogatásával nekünk is alkalmunk nyílik arra, hogy a járvány miatti bezárkózottság és a közbeszédben ismételgetett szlogenek után ismét személyes benyomást nyerhessünk a finn egyházról és annak jelenéről. Alapot ad erre az elmúlt száz év alatt megtett út, finn testvéreink szeretete és közösen vallott keresztény hitünk is.

 * * *

Tapio Luoma érsek nyilvános programjairól ebben a cikkben tájékozódhatnak.