A lelki atya áldott emlékezete

Nemrégiben jelent meg az Ordass Lajos Alapítvány gondozásában az a kötet, amely az idén húsz éve elhunyt Fónyad (Fuchs) Pál evangélikus lelkésznek, korábbi esperesnek állít emléket. Az Elég néked az én kegyelmem – Fónyad (Fuchs) Pál élete és munkássága című kiadvány első felében a szerkesztők a Nem voltam egyedül – Beszélgetések az evangélikus közeltmúltról című könyvben 1999-ben megjelent életútinterjú másodközlésével idézik fel a lelkész alakját, majd Fónyad Pál prédikációiból, írásaiból, előadásaiból kap bő válogatást az olvasó.

Eleg neked az en kegyelmem web

Szigorlatra készülő ötödéves teológusként találkoztam először Fónyad Pál nagytiszteletű úrral. Az akkor hetvenéves nagykanizsai lelkipásztor nekem, a pályakezdőnek valóban a tiszteletre méltó, a bölcsességet és nyugalmat sugárzó személyiségként jelent meg, de már az első találkozáskor kölcsönösen a szívünkbe fogadtuk egymást. Pali bácsi a lelki atyám lett, ő pedig szinte fiának tekintett engem.

1979 tavaszán a nagyheti istentiszteletek megtartására vállalkoztam az iharosberényi anyagyülekezetben és szórványában. Iharosberény lelkész nélkül maradt egy botrányos gazdasági ügy következtében, a helyettesítést Fónyad Pál mint szomszéd és egykori iharosberényi lelkész vállalta. A megszaporodott ünnepi szolgálatokhoz kérte végzős teológus kiküldését, azzal az alig leplezett szándékkal, hogy a szétesett gyülekezet és a teológus esetleg egymásra talál.

Az iskolapadból, az elméleti teológia világából a gyakorlati teológia sűrűjébe érkeztem meg akkor. Ez számomra frusztráló volt, de Pali bácsi olyan prudenciával [okosság, körültekintés, megfontoltság – a szerk.] kezelte ezt a kérdést, hogy a nagyheti helyettesítés végeztével már elhívást éreztem az iharosberényi szolgálatra. Később értettem meg, hogy ő az egész életét ilyen kihívások, konfliktusok, hitvallásos helyzetek sorozatában élte le.

Otthon volt a somogy–zalai szórványterületen. Mindenütt voltak név szerint ismert, számontartott hívei, hittestvérei. Az egyházpolitikai ellenszélben nem lehetett esperes, mégis sokak számára ő az egész egyházmegye lelkipásztora volt. Kiismerte magát az ideológiai elnyomástól torzult egyházpolitikai térben, de jellemét nem torzította el a rendszer. Sok bántást kellett elszenvednie – lelkésztársaitól is –, de nem vált megkeseredetté. Mély teológiai tudása emberismerettel és empátiával párosult.

1981-ben történt iharosberényi lelkésszé választásomig Pali bácsi volt a principálisom. A szó igazi értelmében az volt; tanított, irányított, ellenőrzött, mégsem a tekintélyi elv alapján. Sohasem utasított, de útba igazító javaslatait mindig érdemes volt követni. A segédlelkészi két év alatt gyakran találkoztunk. Mindig volt ideje rám és a rám bízott gyülekezetekre. Volt, hogy minden bejelentés nélkül meglátogatott, de mindig úgy érkezett, mint családtag. Gyakran voltam asztalvendég a kanizsai parókián. Márta néni gondoskodó szeretettel terített asztala mellett olykor sötét idők súlyos emlékét idéztük, de mindig a derű kerekedett felül. Egy-egy mondata azóta is megszólal a lelkemben, erőt ad, tanácsol napi gondjaim között.

Pali bácsi nagyon fontosnak tartotta, hogy a helyi gyülekezetvezetési ismeretek mellett a látókörömet egyházmegyei léptékben is tágítsa. Vette a fáradságot, hogy – a szolgálati Trabanton zötykölődve – felkeressük az egyházmegye összes gyülekezetét és lelkészét. Több alkalommal meglátogattuk a határon túl rekedt, egykor virágzó magyar gyülekezeteket. Különös, hogy a korkülönbség ellenére sohasem volt köztünk generációs feszültség. Pali bácsi magában hordozta az eltelt hét évtized rétegződéseit, attitűdjeit, de ez nem volt idegen vagy taszító a számomra, inkább izgalmas volt átélni, ahogy őt hallgatva megcsapott régi korok levegője.

Hatalmas munkabírását jelzi, hogy nyolcvanegy évesen vonult nyugdíjba. Az utolsó tíz évben térben távol kerültünk egymástól, de a kapcsolat nem szakadt meg közöttünk. Többször meglátogattuk a nagykanizsai Csányi utcai lakásukban. Leveleiben beszámolt romló egészségi állapotáról, kórházi kezelésekről. Utolsó leveleinek egyikében írja: „Ha Atyánk hazahív, boldogan megyek. Mindenkitől bocsánatkéréssel búcsúzom és szívemben nincs harag, csak megbocsátás!” 2001. május 28-án mégis megrendülten vettük halálhírét.

A kanizsai templomban – ahol négy évtizeden át hirdette az igét – búcsúztak tőle vér szerinti és lelki családjának tagjai. Temetésén végakarata szerint nagykanizsai és iharosberényi utódai szolgáltak szentelési igéje (1Kor 2,1–5) alapján, amely egyben hitvallása is volt.
Hálás emlékezettel lelki fia:
Győri Gábor

Elég néked az én kegyelmem – Fónyad (Fuchs) Pál élete és munkássága.
Szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Fónyad Pál István
Ordass Lajos Alapítvány, Budapest, 2021.
Ára 2000 forint.
Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában, illetve megvásárolható webáruházunkban is (bolt.lutherkiado.hu).

A szerző a Pestszentlőrinci Evangélikus Egyházközség lelkésze