Miért fontos Sopron?
Idén december 14-én fogunk megemlékezni arról, hogy a száz évvel ezelőtti népszavazás eredményeként Sopron nem Ausztria, hanem – a trianoni békediktátum következtében megcsonkított – Magyarország része lett, maradt. A civitas fidelissima, vagyis a leghűségesebb város evangélikus vonatkozásairól, hittestvéreinknek a népszavazás során mutatott elkötelezettségéről a közelmúltban is sokat olvashattunk, a soproni gyülekezeti házunkban berendezett tartalmas, szép és korszerű kiállítás pedig folyamatosan fogadja a látogatókat, számot adva a lutheránusok évszázados jelenlétéről, történeti, kultúrtörténeti jelentőségéről a városban és a környező településeken.
Jó is lenne, ha ebben a különleges évben minél több gyülekezeti, intézményi kirándulás útja vezetne a nyugati határszélre. Templomunk, épületeink száma és mérete – köztük az 1951-ig a városban működő teológiai akadémiánk impozáns tömbjével – jelzi, hogy milyen meghatározó közösség volt a városban a német és magyar nyelvű evangélikusság.
A történelmi örökség természetesen kötelez. Nemcsak műemlék épületeink fenntartására, a rendszeres megemlékezésekre, hanem arra is, hogy megpróbáljunk folyamatosan reagálni azokra az igényekre, amelyek egy település vagy akár egy egész régió polgáraitól érkeznek. Ezért tartjuk fenn iskoláinkat, diakóniai intézményeinket, ugyanakkor nem lehet kétséges, hogy mindezen tevékenységeink Isten igéjének hirdetése által nyernek hitelességet és persze sajátosan evangélikus karaktert. Éppen ezért minden eddigi és jövőbeli intézményátvételnek, új intézmény alapításának csak akkor van, illetve lesz létjogosultsága, ha a helyi gyülekezet magáénak érzi őket; ha az intézmények és az ősi, templomi közösség nem vetélytársnak tekintik egymást, hanem értik és érzik, hogy csak egymást támogatva, szoros együttműködésben van esélyük arra, hogy teljesítsék a missziói parancsot, és váljanak vagy maradjanak továbbra is a helyi közösség meghatározó részei.
Amikor június 1-jén a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnökségével, Krámer Györggyel, egyházunk országos irodájának igazgatójával és Pelikán András soproni igazgató lelkésszel dr. Farkas Ciprián polgármesternél és dr. Simon István alpolgármesternél jártunk, azt a visszajelzést kaptuk a városvezetőktől, hogy nagyon is tisztában vannak evangélikus közösségünk szerteágazó tevékenységének jelentőségével, és nem csak a történelmi hagyomány okán.
A száz évvel ezelőtt történtekről való megemlékezések természetesen meghatározzák a város programjait s persze a városvezetők gondolkodását is. Ugyanakkor ők is, mint ahogy szerényebb keretek között mi magunk is, a modern társadalom igényeinek megfelelően kell alakítsuk működésünket, intézményeink fejlesztési elképzeléseit.
Éppen ezért fontos volt, hogy mielőtt a soproni városházára mentünk volna, intézményeink fejlesztési terveit, a már zajló építkezéseket meg tudtuk nézni, és mód volt a testvéri beszélgetésre, a tervek egyeztetésére is intézmény- és gyülekezetvezetői körben. Megköszöntük a város támogatását, a megfelelő építési telek rendelkezésre bocsátását új óvodánk építéséhez; a telken reménység szerint helyet kaphat az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény óvodája és az utazó gyógypedagógusok hálózatának egyik központja is. Beszámoltunk a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola és az Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi és Művészeti Szakgimnázium fejlesztési terveiről és a líceum könyvtárának mint az egyik legjelentősebb, évszázados könyvritkaságokat is tartalmazó gyűjteménynek az egykori lelkészlakásba való áthelyezéséről, a műemlék épület lenyűgöző átalakítási munkálatairól.
A városvezetők messzemenő támogatásukról biztosították terveinket, egyúttal jelezték: számukra is nagy öröm, hogy templomunk felújítása elkezdődhet. Ez év május 5-én jelentette be Soltész Miklós államtitkár, hogy az előkészítő munkálatokra Magyarország kormánya hetvenmillió forintot biztosít. Ebben jelentős szerepe volt a város országgyűlési képviselőinek, különösen dr. Molnár Ágnesnek. Isten házának felújítása azonban nem egy kegyeleti, műemlékvédelmi gesztus, hanem világos üzenet a modern Sopronnak. A város vezetőitől megtudtuk, hogy – jórészt az ausztriai munkalehetőségek miatt – hogyan változik, nő, fiatalodik a település lakossága. Vagyis gyülekezetünk, intézményeink számára ez komoly missziós feladatot jelent, amelynek csak testvéri összhangban tudunk megfelelni, és amelynek méltó központja lesz majd megújuló templomunk. A nap végén a gyülekezet presbitériumával találkozva jó volt megtapasztalni, hogy mindezt ők is így látják.
A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője