Mesteri táborhelynévadó
A mai egyház legnagyobb kérése az, hogy újuljon meg az ifjúságunk, Isten Lelke érintse meg az utánunk jövő nemzedéket – mondta Zsolt 103,1–5 alapján tartott prédikációjában a püspök. Mint megállapította, „nagy szükségünk van arra, hogy Isten igéje megvilágítsa nekünk Isten akaratát, hogy megtalálhassuk a kapaszkodót, és mindennapjainkban örömmel járhassuk utunkat”.
Az istentisztelethez kapcsolódó közgyűlésen Rác Dénes ismertette a hosszúra nyúlt felújítás folyamatát. A régen iskolaként működő, gyülekezeti termet is magába foglaló épület külső-belső renoválását és az ifjúsági táborokhoz szükséges infrastruktúra fejlesztését már 2008-ban megkezdték, majd a rendelkezésre álló, részben saját tartalékból, részben pályázatokból, részben adománygyűjtésből származó anyagi forrásoknak megfelelően lépésről lépésre valósították meg.
Sok támogatást kaptak a helyi és a celldömölki önkormányzattól, a Vasi Egyházmegyétől, több gyülekezeti tag pedig társadalmi munkával járult hozzá a költségek csökkentéséhez. 2008 és 2020 között összesen több mint harminchárommillió forintot költöttek a felújításra, emellett mintegy félmillió forint értékű önkéntes munkával járult hozzá a közösség a munkálatok elvégzéséhez. A negyvenegy férőhelyes táborhelyet a továbbiakban is szeretnék fejleszteni, a Magyar falu program keretében most éppen eszközbeszerzés van soron.
A beszámoló után Horváth Gyula, a névadás ötletgazdája mondott köszöntőt, majd Ágh Péter országgyűlési képviselő, Rostáné Piri Magda esperes és Szemerei János püspök adták át jókívánságaikat a gyülekezetnek.
Az istentisztelet végén a jelenlévők kivonultak az épület elé, majd Szemerei János, Horváth Gyula és a néhai Szabó József püspök leánya, dr. Szabó Márta közösen leplezték le az új névtáblát. Ezután mindannyian átsétáltak Szabó József egykori szülőházához, ahol az egyházkerület és az egyházmegye vezetője, valamint a leánygyülekezet képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Szabó József 1902. április 2-án született Alsómesteriben. A jelenleg evangélikus táborhelyként és közösségi térként használt épületben végezte elemi iskoláit. A soproni líceumba járt középiskolába, majd a soproni evangélikus teológiai fakultáson végezte felsőfokú tanulmányait, de járt Angliában, Németországban, Norvégiában, Dániában és Svédországban is. 1926-ban avatta lelkésszé Kapi Béla püspök.
Először Körmenden szolgált két éven át, majd egyházkerületi lelkész lett. 1939-től győri, 1947-től komáromi lelkész. 1935–1945 között a Harangszó újság főszerkesztője, ezen keresztül az evangélikus közgondolkodás kimagasló képviselője lett. 1948-ban megválasztották a Dunáninneni Egyházkerület püspökének, Balassagyarmat székhellyel. Ezt a tisztséget látta el egészen politikai okokból való félreállításáig és az egyházkerület megszűnéséig, 1952-ig. Ezután 1973-as nyugdíjba vonulásáig hűségesen folytatta lelkészi szolgálatát Balassagyarmaton. Emellett Madách Imre műveinek kutatásával foglalkozott, a Madách-életmű elismert gyűjtője volt. 1984-ben az Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorává avatták. 1986. október 17-én hunyt el Győrben.
Püspöki székfoglalójának gondolatai ma is érvényesek: „Az egyház nem azért van, hogy az állam hízelgő udvarlója legyen, hanem hogy az állam lelkiismerete legyen, és Isten akaratát képviselje és hirdesse a mindenkori hatalom felé is.”