Kórusélet és pandémia A csákváriak két lezárás között edzőtáboroztak

Az evangélikus egyház legtöbb gyülekezetében Cantate vasárnapján újra kinyíltak a templomok kapui. Ha az arcmaszkok miatt halkabban is, de újra zengtek koráljaink. A hagyományos kórustalálkozókat azonban egyelőre továbbra sem lehetett megtartani. Az énekkarok, amelyek máskor hosszú hetekig készülnek ezekre az alkalmakra, többségében még a pandémia közösségi életet lebénító hatása alatt állnak. Mennyire sínylették meg a világjárvánnyal összefüggő korlátozó intézkedéseket a gyülekezeti kórusok? Milyen alternatív megoldásokkal tudták tartani a kapcsolatot a karnagyok a tagokkal? És hogyan, milyen reménységgel készülnek ők a nyitásra? Sorozatunkban eltérő létszámú, zenei előképzettség tekintetében is más-más adottságokkal bíró, az ország különböző pontjain működő kórusok vezetőit szólaltatjuk meg. Elsőként Szebik Ildikó számol be a csákvári Harmonia Floriana Kórus elmúlt bő egy évéről.
 

A Csákvári Evangélikus Egyházközség Harmonia Floriana Kórusa 1996 őszén alakult azzal a céllal, hogy gyülekezeti alkalmainkat színesítse, gazdagítsa. Az alakulás óta sok változáson ment keresztül ez a lelkes csapat: mind létszámában, mind tudásában gyarapodott és egy igazi, összetartó, Krisztusra mutató közösséggé vált.

Énekkarunk a kezdetektől rendszeresen szolgál csákvári gyülekezetünkben a nagyünnepi istentiszteleteken és esküvőkön; a korábbi években alkalmanként működő, hittanos fiúkból alakult fiúkórus néhány tagja mára a gyülekezeti vegyeskar rendszeres tagjaivá váltak.

Próbáinkat hetente egyszer tartjuk, de minden ősszel és tavasszal egy-egy hétvégét az intenzív gyakorlásra és közösségünk építésére fordítunk. A tavaszi próbahétvégék helyszíne rendszerint az Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon, Balatonszárszón.

1998 óta partnerkapcsolatot ápolunk a németországi, pyrbaumi evangélikus gyülekezet St. Georg Kórusával, akikkel évente felváltva látogatjuk egymást. Rendszerint négy napos látogatásaink alkalmával sok közös programon veszünk részt, melyeken egymás nemzeti és egyházi hagyományait, kultúráját és zenei kincseit igyekszünk megismerni. Az egységet a közös éneklésben-muzsikálásban is megéljük a látogatást lezáró koncerten, illetve közös istentiszteleten.

Ez a testvérkapcsolat az eltelt évek alatt áldásosan kiterjedt a két gyülekezet életére is; találkozásainkkor a két gyülekezet presbitériuma ülésezik, fiataljaink pedig évente együtt töltenek egy hetet, hol Németországban, hol itthon, a Balatonnál.

A 2020 tavaszán begyűrűző pandémia sok tervezett programunkat keresztülhúzta. Januárban még énekkel szolgáltunk egy keresztelőn, de a szokásos böjti, szárszói edzőtáborunkat már nem tudtuk megtartani. Tervező füzetemben át kellett húzni a tervezett győrújfalui böjti zenés áhítat műsorát, a virágvasárnapi, húsvéti műcímeket, és csak reménykedhetünk, hogy a Pápára tervezett kerületi kórustalálkozó jövőre már megrendezésre kerülhet. Ugyancsak meghiúsult a pyrbaumi testvérkórussal tervezett vonzó program, miszerint júniusban együtt vettünk volna részt Nördlingenben a bajor evangélikusok által szervezett kórusnapon, majd a berchingi Kirchentagon.

A közös éneklés, a próbák és szolgálatok hiányát eleinte úgy próbáltuk enyhíteni, hogy az online közvetített istentiszteleten családommal egy-egy alkalommal a kórus által is ismert korálfeldolgozást énekeltünk; a megosztott kotta segítségével otthonában ki-ki bekapcsolódhatott éneklésünkbe. Pünkösd előtt csitulni látszott a járvány, ezért a biztonsági távolságot megtartva a templomban tartottunk egy rövid próbát, majd az ünnepi istentiszteleten énekeltünk. Az évad lezárásaként, „mapparendezés” címén, saját örömünkre áténekeltük a mappából kikerülő repertoárt.

2020 őszén óvatosan, de újrakezdtük a próbákat. Októberben – a tavasszal meghiúsult edzőtábor pótlásaként – a révfülöpi Ordass Lajos Oktatási Központban tartottunk lendületes és tartalmas próbahétvégét. Dr. Hafenscher Károly, az otthon igazgatója emlékezetes áhítatai mellett sok szép zenei élményben lehetett részünk. Nem is gondoltuk, hogy mekkora jelentősége lesz ennek a hétvégének az erőtartalékaink feltöltésében; hamarosan ugyanis újra szüneteltetni kellett a találkozásokat.

Szenteste, a szabadtéri istentiszteleten meghatódva álltunk össze Praetorius Egy zsenge rózsatőről énekének elénekléséhez, különösebb próba és beéneklés nélkül, imádsággal gondolva éppen beteg kórustársunkra.

Hála Istennek, kórustagjaink között nem követelt emberéletet a vírus. Az elmulasztott alkalmak sora, az egymástól távolmaradás ugyan nagy veszteség, de bízom benne, hogy hamar orvosolható lesz, amint a vírushelyzet megengedi. Talán ez a hiányérzet a még nagyobb összetartozást, énekelni és szolgálni akarást váltja ki közösségünkből.

A mostani virtuális kórustalálkozóra feltöltött felvételüket ITT lehet meghallgatni
A négy évvel ezelőtti szarvasi találkozón való szereplésük pedig ITT látható...

Szöveg: Szebik Ildikó, sorozatszerkesztő: Vitális Judit / Evangélikus.hu, fotó: Harmonia Floriana Kórus archívuma