Csepreg 400 – A templomba menekültek az erőszak elől
Sági Ferenc csepregi helytörténész legfrissebb kutatási eredményei pár évvel ezelőtt jelentek meg a Vaol.hu oldalán. Összeállításunkat ez alapján készítettük.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-től bekapcsolódott a harmincéves háborúba a Habsburgok ellen. Bethlen a következő év végén részben hazabocsátotta, részben nyugatról hátrább vonta erdélyi katonáit. II. Ferdinánd elérkezettnek látta az időt, hogy a nyugat-dunántúli vármegyéket és várkatonaságot visszatérítse a császári oldalra.
A császári csapatok 1620 decemberében Batthyány Ferenc (Sopron vármegye főispánja) és Nádasdy Pál (Vas vármegye főispánja) több települését megtámadták és kifosztották. Batthyány Ferenc, a fejedelem dunántúli főgenerálisaként a végvári katonaság egy részét a Rohonc-Szalónoki uradalom megerősítésére, másik részét pedig az Erdődy-birtokhoz tartozó, monyorókeréki vár melletti településekre rendelte.
Vas és Sopron megye közgyűlése elrendelte a nemesi felkelést és a portális katonaság felállítását. Ezek egy része Csepregen gyülekezett a laki Kisfaludy Balázs vasi alispán és a damonyai Szántóházi Ferenc, a két megye közös jegyzője vezetésével. Az 1621. január 8-án Csepregen állomásozó katonaság számát a császáriak 800 főre becsülték.
Dr. Dénes József kutatásai alapján bizton állítható, hogy az akkor evangélikus központ, Csepreg mezőváros erődített település volt, védőpalánkkal bekerítve. A településre 8-10 kapun lehetett bejutni. A kapuk őrzését a földesúr itt tartózkodó hajdúi látták el. A három templom és a Nádasdy-kastély erődített épület volt. A kastélyt és a Szent Miklós-templomot a már említett Répce-ág és ehhez csatlakozó vizes árok vette körül. Hadiállapot esetén a város védelmében a lakosság egy részének, a vezetőknek és a céhek tagjainak is részt kellett venni.
Akkoriban Csepregen működött a Dunántúl legnagyobb evangélikus kollégiuma, ahol tanítókat, jegyzőket is képeztek. 1621. január 9-én reggel közel kétezer fős, zsoldos katonákból álló, jól felszerelt császári egység támadt a mezővárosra gróf Collalto Raimbold tábornok vezetésével. Egy dandáruk a Sopron felőli kapunál (a mai Rákóczi utcában) imitálta virradatkor a támadást, a fő erő viszont a Lócsi út felőli kapunál (a mai Bognár Ignác utcánál) tört rá az alsóvárosra. Az itt védekező soproniak egy részét levágták, a többi, kiszorítva a településről, az Acsád-Sárvár felé vezető úton menekült haza. Akit az utcán, házaknál, kertekben értek, megkínozták, hogy az elrejtett értékeket adják át. A támadó sereg egy része az alsó templomot zárta körül, s megkezdte az ostromot. Sem a palánk, sem az ajtó nem jelenthetett akadályt a tapasztalt katonáknak. A bennlévők jelentős részét, mivel ellenállást tanúsítottak, lemészárolták. A toronyba menekülőket kegyelmet ígérve lecsalták. Egy házba zárták be őket, majd egy részüket legyilkolták. A holttestekből máglyát raktak, a templomot pedig kifosztották, majd felgyújtották.
Közben megtámadták a felsővárost is. A piactérre érve a Szent Miklós-templomot és a kastélyt zárták körül – e két épületben összpontosultak a védelem fő erői. Johan Georg Zinner császári tiszt a következőket írta a felső templom ostromáról: a templom meg volt erődítve, és benne 800 alattvaló, akik nyolc órán keresztül védekeztek. Mivel nem akarták megadni magukat, öt Collalto-lövészt agyon is lőttek és 25-öt megsebesítettek, a katonák a rohamlétrákat a temetőbe átdobták, azokon a templomba jutottak, bár a toronyban levők erősen tüzeltek… Majdnem az összes férfiakat – akik az istenházában voltak – leütötték, és ebben a templomban szörnyen garázdálkodtak.
A kastély ostromáról egyetlen forrásunk sem szól. Feltételezhető, hogy a szomszédos templomban történő iszonyú mészárlás sikoltásait hallva, az égő tornyot látva, a védők a megadás mellett döntöttek. Következett a csepregi kollégium megtámadása. A deákokat előbb megénekeltették, majd nagyrészüket szintén megölték. Az ellenállás megtörését több napos fosztogatás, a javak elrablása, a nők megerőszakolása és elhurcolása követte. Mielőtt január 12-én eltávoztak a sok elprédált holmival, a várost felgyújtották, majd a közeli Batthyány-uradalom területén végeztek nagy pusztítást.