A Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmergye története
A reformáció magyarországi terjedésének első szakasza az 1520-as évek legelejétől az 1540-es évek végéig tartott. Ekkor az új felekezetek vagy egyházak még sem szervezeti, sem tanításbeli, sem társadalmi, sem földrajzi értelemben nem rendelkeztek szilárd körvonalakkal. A második fázis az 1550-es évektől az 1570-es évek végéig tartott, amikor is megszilárdultak a magyar protestantizmus körvonalai.
A jelenlegi egyházmegye területén lévő, esetenként különböző közigazgatási megyékhez tartozó települések már a Fejér-Komáromi Egyházmegye megalakulása előtt is kapcsolatban álltak a lutheranizmussal, csak más, korábban működő egyházmegyékhez tartoztak.
Egyes helyeken már a reformáció kezdetén voltak lutheránusok, s ma is van evangélikus gyülekezetük, másutt elsorvadt az egyházközség, és nem is alakult újjá. Vannak olyanok is, amelyek egykor nem a Fejér-Komáromi Egyházmegyéhez tartoztak, ma azonban igen, de ennek az ellentétére is van példa. Ezek mellett pedig léteznek új, a 19. század végén vagy a 20. században alakult gyülekezetek is. Az egyházmegye tárgyalásakor a korai gyülekezetek áttekintése után sorra veszem a később alakult, illetve a viszonylag későn egyházmegyénkhez került egyházközségeket is.
A Fejér-Komáromi Egyházmegye szempontjából kulcsfontosságú Székesfehérvár a reformáció kezdetén, a Dunántúlon az elsők között, Sárvárral és Pápával egy időben került kapcsolatba a lutheri tanokkal.1 A város török uralom alá kerülésekor, 1543-ban a már erőteljes protestáns jelenlét a hódoltság évei alatt tovább erősödött. A Fehérvárhoz közeli, szintén török hódoltság alatt lévő településeken ugyancsak felfedezhetők a reformáció nyomai. Ilyenek voltak a csókakői uradalom községei: Mór, Bodajk, Csurgó (Fehérvárcsurgó), Kisveleg, Nagyveleg, Ondód (Pusztavám), Bokod. A települések másik csoportja is említendő: Csákvár, Tordas, Gyúró, Csabdi s a megye déli részén Vajta és Sárszentmiklós, ahol szintén jellemző volt ekkor az evangélikus jelenlét.
Az ország területi helyreállításával párhuzamosan a Habsburg-uralkodóház elindította a rekatolizációt, amely együtt járt a tiltó és korlátozó intézkedések foganatosításával. Az I. Lipótot követő uralkodók, III. Károly, majd Mária Terézia uralma is egyértelműen e törekvések jegyében telt. Mindezek mellett és ellenére azonban párhuzamosan haladt a protestáns egyházszervezet lassú, de visszafordíthatatlan kiépülése.
A korábban a pusztán körülményeik miatt a győri egyházmegyébe tömörült egyházak lassanként leváltak, így 1756-ban azok az egyházközségek is, amelyekből a Fejér-Komáromi Egyházmegye megalakult. Az 1786-ban újonnan létrejött/újjáalakult 13 esperesség között is szerepel a Fejér-Komáromi Egyházmegye. A következő anyaegyházközségek tartoztak hozzá ekkor: Komárom, Oroszlán, Bokod, Szák, Tordas, Velek (Veleg/Nagyveleg) és Pusztavám. Ugyanebben az időben a ma egyházmegyénkhez tartozó Súr, (Bakony)csernye és (Bakony)szombathely a Veszprémi Egyházmegye (Inferior) része volt, Székesfehérvár a várpalotai anyaegyház kötelékében szintén Veszprémhez tartozott.
A Fejér-Komáromi Egyházmegye anyaegyházközségei a 19. század utolsó harmadában változatlanok, s csupán Komárom visszatérése okoz gyarapodást. Számuk a későbbiek során is sokáig változatlan. Az első világháború veszteségei, valamint az új egyházközségek alakulása eredményez majd módosulást az egyházmegyében.
Az 1920-as években az anyagyülekezetek száma nem változik (11 és Komárom), ám leánygyülekezetekkel és missziói egyházakkal gyarapodott az egyházmegye (Tata, Esztergom, Tatabánya). 1931-ben ugyanaz a 12 anyagyülekezete van az egyházmegyének, mint korábban. E korszak jellemzője, amint ez az egyházmegyei jegyzőkönyvekből kiderül, a szüntelen harc a gazdasági helyzet súlyos volta miatt, egyes helyeken a munkakeresés miatti fokozott elvándorlás, ugyanakkor a gyülekezeti élet tudatos fellendítésének szándéka is tapasztalható.
A két világháború közötti időszakban a korábbi területveszteségek miatti lélekszámcsökkenés sok nehézséget okozott az evangélikus egyháznak. 1945 után az egyház működési keretei beszűkültek, az új, kedvezőtlen feltételek nehéz helyzet elé állították a gyülekezeteket. Mind a lelkészképzés, mind a hitoktatás, mind az egyesületi élet az 50-es évekre válságos helyzetbe került.
Az 1952. július elseje óta átszervezett formában működő Fejér-Komáromi Egyházmegyéhez 21 anyaegyház tartozott: Csabdi–Bicske, Csákvár, Gyúró, Lajoskomárom, Nagyveleg, Pusztavám, Sárszentmiklós, Székesfehérvár, Tordas, Bakonyszombathely, Bokod, Esztergom–Dorog, Hánta, Komárom, Oroszlány, Súr, Szák, Szend, Tata, Tatabánya, Érd. Az új egyházmegye alakuló közgyűlésére 1952. június 27-én Szákon került sor. Az újonnan alakult egyházmegyék nem fedték a régiek területét. Az új egyházmegyei beosztásnál az a törekvés érvényesült, hogy az új közigazgatási beosztáshoz alkalmazkodjanak.
2000 őszén ismét módosult a magyarországi evangélikus egyház területi beosztása. Győr székhellyel létrejött a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, s a Fejér-Komáromi Egyházmegye is e kerület felügyelete alá kerül.