Zsédenyi István gályarab prédikátorra emlékeztek Dörgicsén
A félelem is eszköz az Isten kezében
A június 14-én tartott ünnepi istentiszteleten Zsédenyi István evangélikus lelkészre és szolgatársaira emlékeztek a dörgicsei evangélikusok a hitvalló prédikátorok kiszabadulásának háromszázötvenedik évfordulója alkalmából.
1676 a gályarab prédikátorok kiszabadulásának az éve. Az idei háromszázötven éves évforduló kapcsán számos helyen megemlékeznek a hitükről tanúságot tevő prédikátorokról.
Zsédenyi István 1660-tól volt Mencshely és Dörgicse lelkipásztora. Innen hurcolták több Balaton-felvidéki lelkésztársával együtt előbb Pozsonyba, majd a komáromi és lipótvári börtönben raboskodott, végül pedig Nápolyba hajtották a koholt vádak alapján elítélt prédikátorokat, ahol mint gályarabokat eladták őket. Zsédenyi István végig kitartott evangélikussága mellett, és túlélte a fogságot, kiszabadult, és visszatérhetett Dörgicsére.
A Veszprém vármegyei település evangélikus közössége elevenen őrzi egykori prédikátorának emlékét. A templom homlokzatán és a szószék felett található emléktábla egyaránt a gályarab prédikátor hitvalló életének mementója.
A június 14-én tartott ünnepi istentiszteleten Zsédenyi Istvánra és szolgatársaira emlékeztek a dörgicsei evangélikusok. Köszöntőjében Gabnai Sándor helyi lelkész hangsúlyozta a történelmi értékek ápolásának fontosságát, amelyekben felfedezhetjük a gondviselő Isten kegyelmét.
Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Zsolt 23,4 alapján tartott igehirdetésében a történelmi tanúságtevő prédikátorok állhatatosságát, hűségét és a kegyelem örömhírét helyezte fókuszba. A történelmi kontextus, melyben „a hatalom az egységesség megteremtésének szép eszménye mentén” az egyik legembertelenebb bűnt követte el a protestáns lelkészek és tanítók ellen, a visszatekintő utódok szemében megszégyenült az elítéltekkel szemben, akik nem voltak hajlandók semmiféle alkut megkötni. Számunkra a leghűségesebb hitvalló ősökre emlékezés a megalkuvás nélküli hit ünnepe.
Zsédenyi István élete is bizonyossága annak, hogy a halál árnyékának völgyéből is van visszatérés, hiszen ő a börtönön és a gályarabságon keresztül valóban megjárta a poklok poklát, ahol bizonyára őt is megkörnyékezte a félelem. De nem tört meg, túlélte, sőt megerősödött a hitében, és kiszabadult. A püspök prédikációjának zárszava szerint „a félelem is eszköz az Isten kezében”. A gályarabok hitvalló bizonyságtételében ugyanaz az erő rejtőzik, mint a halálra adott Krisztus által elhozott megváltó örömhírben.
Az istentiszteletet követő ebéd után néhányan a festői helyen álló templomromhoz is ellátogattunk, melynek huszonkét méteres tornya már messziről látható. Gabnai Sándor idegenvezetéséből azt is megtudhattuk, hogy az egykori templom melletti falmaradványok annak a parókiának a romjai, ahonnét Zsédenyi Istvánt elhurcolták. A nyár közeledtével a Balaton környékére látogatók számára ez az emlékhely kifejezetten vonzó kirándulási célpont lehet.
További fotók:https://www.evangelikus.hu/hireink/beszamolo/zsedenyi-istvan-galyarab-predikatorra-emlekeztek-dorgicsen