Három évszám, két felekezet, egy missziói ünnep
Sárváron tartotta missziói napját a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
Egyházkerületi missziói nappal ünnepelte megalakulásának 450. évfordulóját a Nyugati (Dunántúli Egyházkerület) május 16-án Sárváron, a Nádasdy-várban. Közel fél évezred óta nem volt ilyen esemény a kerület életében: a kerek évfordulón együtt adott hálát a Dunántúl evangélikus és református híveinek és pásztorainak közössége. A gyökerek ugyanis közösek, csak később nőttek két virágzó lombos fává: az 1576-os hegyfalui zsinattal és az első püspök, Szegedi Máté megválasztásával kezdődött minden. Egy másik évforduló is összeköti a két felekezetet: 1676-ban Michiel de Ruyter holland admirális közbenjárására kiszabadultak a még életben lévő protestáns gályarab prédikátorok és tanítók. A sárvári vár falán függő emléktáblájuk előtt is fejet hajtottak a nap során az egyházi vezetők.
„Önmagában is ajándék négyszázötven év egy olyan világban, amikor a ránk zúduló információáradat miatt sokszor azt sem tudjuk, mi történt négyszázötven másodperccel ezelőtt” – nyitotta meg a missziói napot a házigazda sárvári gyülekezet lelkésze, Pethő Attila. A közös protestáns rendezvényen eredetileg szabadtérre tervezték a délelőtti programokat, de a hideg, esős időben végül a várudvarban felállított sátorban foglaltak helyet a résztvevők. A lelkész a megállás és hálaadás szavával méltatta Szegedi Máté lelkész négyszázötven évvel ezelőtti püspökké választását, s kifejezte reményét: „Ezt az örökséget továbbvíve szólhatunk ma Isten felséges dolgairól, és hirdethetjük Krisztus evangéliumát. Így erősítsen minket Isten Szentlelke, hogy eme erős vár falai között oltalmat leljünk életünk forrásánál, Uránál, erős váránál.”
Evangélium anyanyelven
Pongráczné Győri Boglárka győrsági lelkésznő, az alkalom színpadi moderátora ezután Takács Zoltán Bálint történészt, a Nádasdy Kulturális Központ vezetőjét kérte mikrofonhoz, aki Sárvár város üdvözletét hozta. „Történészi szempontból négyszázötven évvel ezelőtt világraszóló esemény történt itt – fogalmazott. – Sárvár a világ egy olyan térképére került fel, amely ma is élő és meghatározó.” Felidézte Sylvester János 1541-ben elkészült Újtestamentum-fordítását is, és szólt Nádasdy Ferenc és fia, Nádasdy Pál emlékezetéről – utóbbi nemcsak támogatta az evangélikus egyházat, hanem maga is vallásos volt. 1631-ben a vár falai között fejezte be Áhítatos és buzgó imádságok című munkáját. Az intézményvezető felolvasta Nádasdy Pál egyik könyörgését is.
Mórotz Zsolt, a Vasi Evangélikus Egyházmegye felügyelője – miután átadta Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő üdvözletét [aki egy másik egyházi rendezvényen, az országos evangélikus kórustalálkozón képviselte a kerületet – a szerk.] – a történelem és a hit összekapcsolódásáról, őseink példát adó magatartásáról, elszántságáról, hűségéről beszélt.
Fogságból szabadító Istenünk van
A napot úrvacsorás istentisztelet intonálta Steinbach József dunántúli református püspök igehirdetésével, Szemerei János püspök és Máté László református egyházkerületi főjegyző szolgálatával. A protestáns felekezetek 1973 óta vannak úrvacsorai közösségben, melyet a Leuenbergi konkordia rögzített, Dunántúlon pedig közel két évszázados gyakorlata van a nagygeresdi egyezség (1833) értelmében, így reformátusok és evangélikusok együtt járulhattak az Úr terített asztalához.
A református püspök a nap igéjéről (Zak 4,4–10) prédikált, kiemelve a 6. verset: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” Igehirdetésében Istenről, a szabadító Úrról tett bizonyságot, aki megszabadította népét az egyiptomi és a babiloni fogságból, végül Jézus Krisztus által a bűn és halál hatalmából. Párhuzamként említette a magyar protestáns gályarab prédikátorok szenvedését és szabadulását: „Pozsonytól Nápolyig, aztán a kegyetlen gályarabságban, majd Isten eszköze, a holland admirális által szabadulásukban megtapasztalták az Isten irgalmát.” A hitvallók példája azt mutatja: még a legnagyobb nyomorúságban is lehet reménységgel bízni Istenben, akkor is, ha ő e világon nem mindig ad testben szabadulást, hiszen sok gályarab nem élhette meg a fogságból való szabadulást.
Steinbach József hirdette a biztató, bátorító Istent is. Hangsúlyozta: nem emberi erő, hanem csak a Szentlélek tart meg, Krisztus ereje ad erőt a nehézségekben. Isten biztatása „teológiai értelemben a hirdetett ige mellett a látható ige, a sákramentum, ami nemcsak láttatja az Isten szabadító és biztató Úr voltát, hanem az üdvösségre meg is pecsételi azt, s átélhetjük biztatásként evangélikus, református testvérek itt, a Dunántúlon is” – folytatta. Szólt továbbá a keresztény ember küldetéséről, a tanúságtételről is: feladatunk továbbadni az evangélium örömhírét a jelen zavaros világban. A püspök hálát adott a közösségért, és kifejezte hitét, hogy a gályarabok közösségében, éneklésében az Isten megadta nekik azt a biztatást, hogy kitartsanak. „Igét vallva, énekelve, imádkozva, minden nyomorúság ellenére meglátva az Isten kegyelmét, amibe bele lehet kapaszkodni.”
A zakariási látomást elemezve az igehirdető kitért arra is, hogy Isten Lelke segít, ha csüggedünk, félünk, belefáradunk küzdelmeinkbe. A végső célról pedig így tanúskodott: „Más az, aki az alapot rakja le, valaki tovább építi, s egy következő nemzedék majd ráteszi a zárókövet. Ez a feladat, testvéreim. Missziói napon vagyunk. Nem csak a kőtemplom épül fel. A házasság, a család, a gyülekezet legyen templom, hogy a világ legyen templom! Jövel, Szentlélek Úristen, erősíts meg bennünket ebben!”
A liturgiai alkalmon a zenei szolgálatot a Pápai Református Gimnázium Parlando leánykara és a Sárvári koncert-fúvószenekar végezte. Az istentisztelet után az egyházvezetők megkoszorúzták a gályarabok emléktábláját. A vár falára kitűzött táblán tizenöt név, nyolc evangélikus és hét református olvasható a közel hétszáz protestáns prédikátor és tanító közül, akik gályarabságra ítélve országszerte börtönökben várták ítéletük végrehajtását – ismertette Pethő-Udvardi Andrea. A házigazda evangélikus lelkésznő röviden összefoglalta sorsukat: volt, akit elragadott a halál, más túlélte a megpróbáltatásokat. Végül hitet tett a valódi kegyelemről, amely nem kárhoztat halálos ítéletet kiváltó gályarabságra, hanem az utókor számára is világossá teszi, hogy „hitükért való kiállásuk nem volt hiábavaló, és három és fél évszázad után is megemlékezhetünk példaadó hitvallásosságukról”.
Csigaverseny és szerencsekerék
A szervezők a fiatal generációra is gondoltak a programok összeállításánál. A nyitó istentisztelettel párhuzamosan Pablényi Edina evangélikus és Pásztor-Dudinszky Éva református lelkésznők az igehirdetési alapigéhez (Zak 4,6) kapcsolódóan tartottak foglalkozást. Egy újszövetségi történetet is hoztak a kicsiknek: Péter elhívását (Lk 5,1–11), és az ige feldolgozásánál arra helyezték a hangsúlyt, hogy ahol az emberi fáradozás, erőlködés kevésnek bizonyul, Jézus ott is tud csodát tenni. A háló – a megtartóerő szimbóluma – is előkerült, a gyerekek készítette kis halakat pedig az oltárból „átalakított” halászhajóba tették.
Délután az alsósági evangélikus bábcsoport előadására várták a kicsiket, majd Boda Zsuzsa tartott kézműveskedéssel egybekötött interaktív könyvbemutatót az Állatos áhítatok – 75 lakó Nóé bárkájából című új könyve kapcsán. Meseolvasás, kreatív játék, színezés és „csigaverseny” tette teljessé a sok gyermeket vonzó programot. További elfoglaltság volt még a játszóház is, de kitelepült egyházunk Ararát teremtésvédelmi munkacsoportja is egy standdal, valamint a 15. Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóra is játékokkal hívogatták a fiatalokat.
A délután több szekcióban zajlott: a vár fűtött tereiben minden korosztályt megszólítottak változatos kulturális eseményekkel. Tomasovszki Pál bizonyságtevő valódi börtönből és a bűn fogságából szabadult, az alkalom keretében is hitet tett a szabadító Istenről. A hit erejét zenével és versfüzérrel hirdette Kisfaludy Zsófia színésznő és Barkó Laura előadóművész Reménytövis címmel. Nívós zenei programot kínált az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Mizmor zenekarának könnyűzenei koncertje, valamint a Parlando leánykar előadása és a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola áhítatzenekara. Volt lehetőség városnézésre is, de az idő jobban kedvezett a vármúzeum több turnusban való meglátogatásának.
Az évfordulóhoz kapcsolódó előadások is telt házat vonzottak. Solymár Gábor nyugalmazott evangélikus lelkész 1976–94 között szolgált Sárváron. Felelevenítette, milyen erőfeszítések árán lehetett emléktáblát állítani a vár falán a raboknak, mely végül 1993-ban kerülhetett fel a helyére. V. Molnár Zoltán nyugalmazott könyvtárigazgató vetített képekkel ismertette a gályarabok történeti hátterét és a róluk szóló szakirodalmat, Solymár Gábor pedig egyenként bemutatta a várban raboskodó lelkészeket, élükön a tragikusan elhunyt Svetzki Andrást. Megrendítő volt szembesülni azzal a mérhetetlen szenvedéssel, amelyet az elhurcolt prédikátorok átéltek a hitükért. A gályarabok nyomába indult dr. Vladár Gábor református lelkész, újszövetséges professzor és Lentulai Attila református esperes is.
Baranyay Bence lelkész „találmányának”, a szerencsekeréknek a premierje tavaly a Vasi Evangélikus Egyházmegye találkozóján, Bükön volt, ez alkalommal Pálfi Zsuzsanna győri református lelkész segítségével valósították meg. A mély gondolatokat és derűs pillanatokat adó beszélgetést dr. Szabó Lajos, az EHE nyugalmazott rektora vezette. Az ökumené jegyében a játékosok dr. Szabóné Mátrai Marianna, az EHE Gyakorlati Intézetének korábbi vezetője, Pálfi Zsuzsanna, valamint a két felekezet püspöke: dr. Steinbach József és Szemerei János voltak. A színes keréken nyolc témát lehetett kipörgetni. Szerephez jutott Szabó Lajos kortárs lelkészekkel készített új kötete is, amely az Amikor megláttam Istent – Történetek istenkeresőknek című könyv folytatása, és hamarosan megjelenik a Luther Kiadó gondozásában. Vidám pillanat volt, mikor Pálfi Zsuzsanna elmesélte tanítása legörömtelibb „csődjét”: egykori református hittanosa evangélikus lelkész lett. Az elhangzottakból kiderült, hogy továbbgondolásra érdemes a fiatalok elérése, a köztük végzett szolgálat perspektívája. Személyes történetek és mellbevágó adatok is árnyalták a két történelmi egyház előtt álló feladatokat, örömöket, büszkeségeket. Érdekes volt bepillantani a lelkészek prédikációs gyakorlatába és megvizsgálni, hogy valóban aktuális-e a Szentírás. De feltárultak az „üvegfalak” is, amelyek tudvalevőleg körülveszik a parókiát, és megvitatták a résztvevők, hogy van-e a lelkésznek munkaideje, és ki is tulajdonképpen a főnöke.
Lelki és testi táplálék
A Luther Kiadó óriási könyvválasztékkal, vadonatúj megjelenésekkel és korábbi, népszerű kiadványokkal, továbbá ajándéktárgyakkal érkezett. A résztvevők ökumenikus találkozópontja lett a stand.
A hűvös időben jólesett a meleg étel, ital. Előbbi igazi kuriózum volt: a Pizzeria Lutheranában dr. Szabó József mentálhigiénés szakember, egyetemi docens és Zsugyel Kornél zalaegerszegi evangélikus lelkész kínált finom falatokat. Pizzaszeleteiket szimbolikus adományért adták, mely teljes egészében a missziói nap adománygyűjtésének célját szolgálta.
Úti áldás a protestantizmus bölcsőjében
A záróáldásra ismét a nagysátorban gyűltek össze a résztvevők. Áhítatában Szemerei János bibliai párhuzamot vont: Péter a megdicsőülés hegyén volt Jézussal, és sátrat akart emelni az Úrnak, Mózesnek és Illésnek. „Kicsit így vagyunk ezen a különleges történelmi helyszínen, a Nádasdy-várban mi is, a dunántúli protestantizmus egyik bölcsőjében” – fogalmazott. Az elnök-püspök a hálaadás és a történelmi emlékezés szavait ötvözte. A dunántúli protestáns közösségek múltjára visszatekintve bizonyságot tett arról az Istenről, akinek a hűsége és irgalma kísérte a magyar protestantizmus történetét a kezdetektől az üldöztetéseken át a jelenig. Felidézte, hogy a Nádasdyak védelmet nyújtottak a reformáció idején a protestánsoknak, megemlékezett Sylvester János Újtestamentum-fordításáról, a környéken megalakult első protestáns gyülekezetekről, valamint a közelben 1576-ban megválasztott első nem római katolikus püspökről, az evangélikusok és reformátusok közös lelkészi vezetőjéről. „A pápai református és a győri evangélikus püspöki hivatalban ugyanazokkal a nevekkel indul a püspökök lajstroma – ez egy közös örökségünk.” Végül szólt az ellenreformációról és az üldöztetésekről is: „Az eredeti szándék az volt, hogy egyszer s mindenkorra lezáruljon a protestáns vallásgyakorlat Magyarországon. Ezzel a komolysággal is emlékeznünk kell, mert visszatekintve elmondhatjuk: az Isten irgalma nagyobb volt, mint az akkori emberi szándék. Megtartotta eleinket, a gályarabok kiszabadulhattak. Eleink hűséges ragaszkodása révén túlélhették ezeket a vészes időket, közösségeink megerősödhettek. Ma komoly református és evangélikus dunántúli kerületi szervezésben együtt lehettünk, hogy hálát adjunk az Úristennek.”
További képek: