Húszéves a „mennyország kapuja”
Közös templomuk átadásának húszéves évfordulóját ünnepelték a gönyűi evangélikusok és reformátusok május 17-én.
A jubileum igei mottóját Máté evangéliumából választották – „Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (18,19) –, utalva a templomépítők közös céljára, hogy a Győr-Moson-Sopron vármegyei falu evangélikus és református közösségeinek hitéleti alkalmaira ünnepi, méltó környezetben kerülhessen sor. Az ünnep egyik házigazdája, Kovács Imola református lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet, melynek tagjai között azok is sokan jelen voltak, akik a templom építését kezdeményezték és segítették. A hálaadás emelkedettségéhez a közös dallamkincsből válogatott énekek is hozzájárultak, azokra az értékekre emlékeztetve, amelyek összekötik a gönyűi evangélikusokat és reformátusokat.
Az istentisztelet bevezető oltári szolgálatát Vladika Zsófia evangélikus és ifj. Márkus Mihály református esperesek végezték. Az evangélikus bibliaolvasó Útmutató aznapi igéje – „De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét…” (Zsolt 103,17–18) – alapján tartotta prédikációját Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, aki visszatekintve hálát adott a helyiek megvalósult álmáért, és emlékeztetett a zsoltárvers ígéretére, amely Gönyűn bizonyossággá lett abban, hogy az Úr szeretete közösséget épít. Finnországi emlékeiből merítve felidézte, hogy az ottani éghajlaton nem ritka, hogy a hosszú tél beálltával jégből és hóból épült ideiglenes templomot alakítanak ki, amelyet fel is szentelnek, majd a hőmérséklet emelkedésével hagyják elolvadni. A püspök a történettel emlékeztetett arra, hogy a templom valódi értéke nem az épület anyagában, hanem az üzenetében van, emiatt a mulandóság helyett az örökkévalóság üzenetét hordozó igére figyeljünk – így lehet a hívők közösségének a templom a mennyország kapuja.
Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke igehirdetésének alapigéje kapcsán – „Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghez viszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az erődített városok. Lakosaiknak ereje elfogyott, megrettentek, megszégyenültek; olyanok lettek, mint a mezei növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű, amely elszárad, mielőtt szárba szökken” (2Kir 19, 25–26) – azokról szólt, akik Isten nélkül akarnak élni a világban. Az erődített városok példája figyelmeztet a végzetre: a halál ereje is benne van az igében. De a templom az örömhír helye: hogy aki Jézusban bízik, annak az Úr segítségére siet.
Az istentiszteleten köszöntőt mondott dr. Nemes Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, Tóth József, a Pápai Református Egyházmegye főgondnoka és Pozsgai Veronika helyi alpolgármester. Evangélikus házigazdaként Vancsai József győri igazgató lelkész szólt az építőkhöz és az ünneplőkhöz, megemlékezve azokról is, akik már nem lehettek jelen ezen az ünnepen, többek között néhai Bödecs Barnabás győri lelkészről, akinek kimagasló szerepe volt a gönyűi protestáns templom megépülésében. A helyi reformátusok gondnoka, Szász Tibor végül szeretetvendégségre hívta az egybegyűlteket, ahol az ünneplés oldott hangulatban folytatódott.
