Valljuk meg felekezeti hovatartozásunkat

A reformáció hónapjában indult el a Magyarországi Evangélikus Egyház kampánya, amely arra hívja fel az evangélikus testvérek és az egyházunkhoz vékonyabb szállal kötődők figyelmét egyaránt, hogy a jövő évi magyarországi népszámláláskor ne feledkezzünk meg felekezeti hovatartozásunk megjelöléséről. Bátran valljuk meg, ne szégyelljük kimondani: „Evangélikus vagyok.” Ugyanakkor a reformáció üzenetét továbbvíve rokonainkat, barátainkat se féljünk megkérdezni: „És te?” A közelgő népszámlálással kapcsolatban is kérdeztük egyházunk püspökeit.
 

 

Evangélikusként a lelkiismeret emberei vagyunk

Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke

– Miért fontos evangélikusként a reformációra emlékeznünk ma is?

– Büszkék vagyunk Luther Mártonra, aki az egyház megújítását szolgálta. 2017-ben, amikor a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóján Wittenbergben járhattam, megdobogtatta a szívemet a hely szelleme, és úgy gondolom, hogy az ott nyilvánosságra hozott 95 tétel azóta is aktuális. Különösen is a legelsőt szoktam hangsúlyozni, mert Luther így indította a reformációt, amikor azt írta: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17).” Szerintem október nemcsak a reformáció, de a megtérés hónapja is kell hogy legyen, hiszen mint megtérési mozgalom indult a reformáció. Erre van szükség az egyházban ma is.

– A reformáció hónapjának idei igéje mit jelent Tamás püspök számára?

– Jézus szavát idéztük fel idén ebben a hónapban: „…hogy mindnyájan egyek legyenek…” [Jn 17,21] Ez a főpapi imában elhangzó kérés az egyház egységét hangsúlyozza, hiszen a reformáció csak úgy értelmezhető, hogy más egyházakat is szeretnénk megújítani és velük együttműködni, ezt hívjuk ökumenénak. Úgy lehetünk evangélikusok, hogy megbecsüljük a többi felekezetet is. A reformáció valamiképp a lelkiismeret forradalma volt; és mi úgy szeretnénk evangélikusok lenni, hogy a szívünkre és az értelmünkre is hallgatunk, és közben a lelkiismeret emberei vagyunk. Az egyház vagy akár a társadalom lelkiismerete is.

– Az úrvacsora éve idén nagymértékben átalakult. Hogyan készüljünk a jövő évre?

– Nagyon sok programot írtunk ki, közülük sokat meg tudtunk tartani, pályázatokat és kiállításokat hirdettünk, és sok iskolai és gyülekezeti programra is sor került, de a járványidőszakban sok mindent el kellett halasztanunk. Ezért is határoztuk el, hogy 2021-re is kiterjesztjük az úrvacsora évét. Az ökumenére is figyelünk, ebben a tekintetben együtt mozgunk a katolikus egyházzal, ahol a nemzetközi eucharisztikus kongresszust is – reménység szerint – jövőre tartják meg. Biztatjuk az evangélikusokat, hogy éljenek Krisztus testével és vérével, és az a reménységünk, hogy eljön majd az az idő, mikor katolikus és protestáns emberek együtt vehetnek úrvacsorát.

– Miként látja, melyek az evangélikusság legfontosabb alapértékei?

– Szerintem Jézus Krisztus keresztjéhez kell visszamenni, hiszen Luther Márton a kereszt teológiáját hirdette, és ez a mi hitünk középpontja. A reformátor ezt a Jézus Krisztusban való személyes hitet hangsúlyozta. Ebből a Krisztus-hitből pedig mindig szervesen kell, hogy következzen a felebaráti szeretet, az odafigyelés, a rászorulókról, az elesettekről való gondoskodás. 

– Az úrvacsora évének folytatása mellett 2021 a népszámlás éve is lesz.

– A Bibliát ismerő ember tudja, hogy Jézus születését is egy népszámlálás előzte meg: azért kellett Józsefnek és Máriának is Betlehembe utaznia, mert akkor mindenki a maga városában számoltatott meg. A népszámlálás a 21. században is fontos, egyebek mellett az egyházi hovatartozás szempontjából is. Csak bátorítani tudok mindenkit – nem csak evangélikusokat –, hogy vallja meg felekezeti hovatartozását, ne szégyellje, ne titkolja. Fontos, hogy tudjunk egymásról, de tudjanak rólunk a társadalomban is, látsszon, hányan vagyunk evangélikusok és más vallásúak.

– Mit tehetnek a cél érdekében azok az evangélikusok, akik szívesen segítenének?

– Csak biztatni tudom a híveinket: ahhoz, hogy sikeresnek mondhassuk evangélikus részről a népszámlálást, legyenek a munkatársaink. Sok „nagykövetet”, segítőt szeretnénk megnyerni ennek az ügynek: adjuk hírül minél többen, hogy lesz egy kérdés a felekezeti hovatartozásra vonatkozóan, és fontos, hogy erre minél több evangélikus válaszoljon. Bár nem kötelező válaszolni rá, legyen bennünk belső késztetés, hogy elmondjuk: evangélikusok vagyunk. Hadd hívjak ehhez ezúton is mindenkit munkatársnak!

 

Ne csak hordozzuk, de éljük is át a reformáció örökségét

Kondor Péter, a Déli Egyházkerület püspöke

– Mit üzen számunkra a reformáció,
Luther Márton ma?

– Luther Márton túlmutatatott önmagán. Egész életének célja volt, hogy környezete tekintetét Istenre emelje. Ezért mi sem a múltba nézünk, hanem közös Urunkra, hogy ne csak hordozzuk a reformáció örökségét, hanem át is éljük azt, hogy mi is rá vagyunk bízva az élő Istenre.

– Mit jelent Péter püspök számára a reformáció hónapjára ez évben választott ige?

– Ebben az esztendőben János evangéliumából választották a reformáció hónapjának igéjét: „…hogy mindnyájan egyek legyenek…” Jézus a főpapi imádságában az övéiért könyörög; azért értük, hogy – saját szavaimmal fogalmazva – só és világosság legyenek ott, ahol élnek, dolgoznak, hogy a menny derűjével, jó ízével fűszerezzék ezt a földi életet, hogy a cselekedeteiken átsugározzon Jézus Krisztusnak a valósága.

– Az úrvacsora éve, amelyet az evangélikus egyház eredetileg 2020-ra hirdetett meg, jövőre is folytatódik. Miért tartja ezt fontosnak?

– A katolikus egyház nemzetközi eucha­risztikus kongresszusára rezonálva [az eredeti tervek szerint idén szeptemberben rendezték volna meg Budapesten
– a szerk. ]
ez az év az úrvacsora éve egyházunkban, a járvány azonban sajnos megakadályozott számos teológiai, szakmai konferenciát, más rendezvényt is, így az úrvacsora szükségessége annál inkább hangsúlyossá vált, hiszen a személyes találkozások hiányában egyre inkább átéltük, hogy mennyire rászorulunk Isten szeretetére, hitünknek közösségben való megélésére. Az úrvacsorában Isten közösséget épít, önmagával ajándékoz meg, Jézus Krisztus testével és vérével és az egymással való közösséggel. Lelki templomot épít, amelynek mindnyájan egy-egy téglája lehetünk. Isten faragja az életünket, ahogyan a kőfaragó a követ, hogy beleilleszkedjék a templom falába. Annyit farag Isten is rajtunk, amennyire szükség van, hogy alkalmas szolgatársai, munkatársai legyünk ebben a világban.

– Ön szerint milyen vonások a legjellemzőbbek ránk, evangélikusokra?

– Számunkra meghatározóan fontos, hogy lutheri bátorsággal, értelemmel, hittel, derűvel éljük az életünket, Krisztust hordozva. Hiszen minden szolgálatunknak akkor van értelme, ha ezt látva a környezetünkben élők Istent dicsérik, és haszna van belőle a másik embernek.

– Mivel biztatná az evangélikusokat arra, hogy vallják meg felekezeti hovatartozásukat?

– Már kamaszkorom óta, amikor rácsodálkoztam Isten szeretetére, fontos számomra az evangélikus egyházhoz tartozás. Krisztus az, aki naponként kész vezetni, beleszólni az életembe, megálljt parancsolni, amikor arra van szükség, más irányba fordítani, amikor úgy látja, hogy egy másik irány a helyes. Jézus ugyanakkor mindig a másik emberre irányítja a tekintetünket. Evangélikus közösségeinkben Krisztusra figyelve lehet megélni a hordozó szeretetet, azt, hogy nincsenek tabutémák, mindenről mindenkivel szabad és lehet beszélni, hogy ez egy befogadó, mindenkit magához ölelő közösség. Ahol a közösségnek és a szolgálatnak az értéke mégis abban mutatkozik meg – amint az előbb is mondtam –, hogy elsősorban Istené lesz érte minden dicsőség, és mindig javára van a szolgálatunk a másik embernek.

– Mire hívná fel az evangélikusok figyelmét a népszámlálás ügyében?

– Az előttünk álló időszakban szeretnénk minél több üzenetet eljuttatni a hittestvéreinkhez a népszámlálással kapcsolatban. Ezért azt kérjük az evangélikus testvérektől: segítsék, hogy ezek az üzenetek célba találjanak, hogy eljussanak családtagjaikhoz, barátaikhoz, munkatársaikhoz és ismerőseikhez. Mondjuk el, és tegyük fel mindig a kérdést: „Én evangélikus vagyok, és te?”

 

A hit, a meggyőződés nem magánügy

Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke

– Nem véletlen, hogy a kampány a reformáció hónapjában indult. Miért tartották ezt fontosnak?

– Október számunkra azért fontos, mert az evangélikus gondolkodásnak, eszmének az indulása Luther Márton 1517. október 31-én kiszögezett 95 tételére vezethető vissza, amely már akkor, de máig hatóan nagyon fontos teológiai kérdéseket vetett fel. Október a növekedés időszaka is, amely a hónap végén a reformáció ragyogó ünnepével zárul. A pirosba „öltöztetett” oltárok mutatják, hogy maga a Szentlélek indított el egy megújulási mozgalmat Luther által. Október hónap – kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy karácsony előtt advent vagy húsvét előtt a böjti időszak – felkészülési idő is, hogy ráhangolja a gyülekezeteket, híveket erre az ünnepre. Fontos, hogy így, tudatosan készüljünk az ünnepeinkre.

– Mit üzen a ma emberének a reformáció hónapjára ez évben választott ige?

– Idén Jézus főpapi imádságából való igét választott a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa. Mindez pedig összhangban van azzal, hogy a tanács az egész évre az összetartozást és a testvériséget helyezte a munkája fókuszába. „…hogy mindnyájan egyek legyenek…” – ebben az igeszakaszban kifejeződik az összetartozásunk. A sokak által egyházszakadásnak megélt reformáció után hangsúlyossá válik, hogy most nem – és általában sem – a szétszakadáson van a hangsúly, hanem a hitújításon. Fontos ezért szem előtt tartani, hogy az egyház, ha szervezetileg szét is szakadt, a lényegét tekintve akkor is egybetartozik, és a Krisztusban való egységet kell, hogy képviselje. Magam is elkötelezett vagyok a testvériségben, az egyházak közötti közös nevező keresésében, és hálás vagyok azért, ha olyan alkalmakon lehetünk együtt, amikor ez kifejeződik. Mi, evangélikusok, úgy gondolom, egyébként is elkötelezettek vagyunk az ökumené, az összetartozás kifejezése mellett.

– A járványhelyzet nagymértékben átalakította az életünket. Mivel erősítsük evangélikus identitásunkat ezekben a nehéz hetekben és a jövőben?

– Idén az evangélikus egyház az úrvacsora évét ünnepli, és tudjuk, hogy az úrvacsora Luther számára is központi kérdés volt. Nem véletlen, hogy erről a teológiai témáról olyan mélyrehatóan és szenvedélyesen vitázott ő is. Célunk az előttünk álló időszakban felhívni a figyelmet erre is, illetve arra, hogy az evangélikusság mit képvisel. Az egyház öröksége, hogy 1517-et követően 1521-re már birodalmi méretű üggyé nőtt az a reformációi mozgalom, amelyet Luther Márton elindított. A wormsi birodalmi gyűlésen az volt a fejedelmek szándéka, hogy a reformátort rávegyék tanai visszavonására és egész mozgalmának a leállítására. Luther ekkor egészen megrendítő módon kiállt, és elmondta, hogy a lelkiismerete, a meggyőződése, az igazság ellen nem képes és nem is akar döntést hozni. Miért fontos ez ma is nekünk? Mert kifejeződik belőle, hogy a hit, a meggyőződés nem magánügy. És az sem magánügy, hogy szólunk-e arról, mit gondolunk, miben hiszünk, miről vagyunk meggyőződve.

– Milyen evangélikus értékekre hívná fel még a hívek figyelmét?

– Evangélikusként az értékeinket természetesen a reformáció örökségéből vesszük, hiszen ekkor egy olyan teológiai gondolkodás indult el, amely a lényeget kereste. A felszínes és rövid megoldások helyett a mélyebb értelmű válaszokat. Véleményem szerint a legnagyobb értékünk ez a lényeg- és értékkeresés. Emellett a Szentírás olvasása, a kegyelem megélése mind a teológiai gondolkodásunk centrumában van, és lényeges kell legyen számunkra az is, hogy az emberinél vannak fontosabbak: az Istentől kapott ajándékok. 

– Miért különösen fontos az előttünk álló esztendő egyházunkat tekintve?

– Két szempontból is: 2021-ben egyrészt a reformáció egyik lényeges eseményére emlékezünk, mégpedig a már említett wormsi birodalmi gyűlésre. Luther ottani – az akkori világi és egyházi vezetők előtti – kiállása és hitvallása számunkra azóta is mérték- és irányadó. Ez segít meglátnunk: a reformátor fontosnak tartotta, hogy a hitéről, a meggyőződéséről beszéljen, amellett kiálljon. Másrészt a jövő év számunkra a népszámlálás miatt is fontos. Nagyon szeretnénk, ha az evangélikus hittestvérek, illetve azok, akik valamilyen szálon kötődnek egyházunkhoz, megvallanák a közösségünkhöz, egyházunkhoz való tartozásukat, kicsit hasonlóan Luther bátor kiállásához. És fontos lenne, hogy erre felhívják ismerőseik, családtagjaik, rokonaik figyelmét is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2020. noember 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.