Kincsek a líceumban Háromszáz éve kezdett tanítani Sopronban Hajnóczy Dániel

Hajnóczy Dániel (1690. április 9. – 1747. február 26.) műveltségében, tanári képességeiben egyike volt kora legkitűnőbb tudósainak, akit a „magyar Cicerónak" is neveztek. Háromszáz éve kezdett tanítani a soproni líceumban.


A ma Szlovákiához tartozó Vágbesztercén született Hajnóczy Dániel az éhség, a pestis és a háborúk miatt többször volt kénytelen iskolát váltani. Tanult Trencsénben, Rozsnyón, Zsolnán, Lőcsén, Győrött, majd Sopronban. Az Alpokaljáról indult Nyugatra, tovább mélyíteni tudását, végül a wittenbergi egyetemen szerezte meg diplomáját. 1718-ban tantervi változtatást hajtottak végre a soproni Líceumban: a legfelső két osztály közé egy harmadikat ékeltek be, melynek tanárául Hajnóczyt hívták meg. Az iskola akkori rektora Deccard János Kristóf volt, s amikor ő letette hivatalát 1740-ben, helyére Hajnóczyt választották meg igazgatónak. Rektori tisztségét haláláig viselte.

Rögtön a beiktatása után Hajnóczy Desideria Scolastica címmel összeállította iskolai szabályrendszerét, s ezzel hosszú időre meghatározta a Líceum tanulmányi és fegyelmi rendjét. Érdekesség többek között, hogy nála jelenik meg először elkülönítve az egyetemes és a magyar történelem, illetve az egyetemes és a magyar földrajz oktatása. Nyelvtankönyvet is írt, amelynek eredeti példányát ma is őrzi a líceum könyvtára. Akkoriban a diákok számára még rendkívül drága és kevés is volt a tankönyv, a tanári példányok alapján a tanulók jegyzeteket készítettek. Annak ellenére, hogy a szabályzat tiltotta, a tanárok a hatékonyság érdekében gyakran diktálták le a tananyagot. (Érdekesség az is, hogy Hajnóczy korában tantárgy volt az újságolvasás, a novellae.) Hajnóczy már a felvilágosodás szellemében szólt akkor, amikor szorgalmazta, hogy az alsóbb osztályokban ne latin, hanem magyar nyelven oktassák a kátét, kérdés-felelet formájában.

„Hajnóczy Dániel szellemisége, oktatási reformtörekvései, a líceum új szellemiségű tanárai között is kiemelkedő volt a XVIII. század első felében” – mondja Alpárné dr. Szála Erzsébet, a líceum könyvtárosa, aki egy múzeumi tárlót is berendezett a diákok számára a nagy tanító nyomtatott relikviáiból, amelyek mind a gimnázium régi könyvtárának kincsei. Érdemes megnézni az első emeleti aulában a több mint háromszáz éves latin nyelvtankönyvet, a kötetbe rendezett gyászbeszédet, a magyar-latin szótárt. El lehet kicsit mélázni a tárló felett az időről, a tudásról, a mulandóról, s arról, hogy van, ami örök.