Kelet-Nyugat és a bajor zsinat 27 éve történt


1987 után országunk és egyházunk „rendszerváltoztatási kísérletei” sodrában nagy jelentősége volt az európai kelet-nyugati kapcsolatok erősödésének. Ennek keretében kapott meghívást egyházunk a Bajorországi Evangélikus Egyháztól, hogy lépjünk testvéregyházi kapcsolatra és küldöttséget hívtak meg az egyház zsinatának 1992. november 23-án Schweinfurtban tartott ülésére, bemutatkozásra.

A küldöttség tagjai Reuss András teológiai professzor, zsinati tag, Szirmai Zoltánné, egyházunk külügyi titkára, Harmati Béla püspök és felesége, Polgár Rózsa kárpitművész voltak. A művész több alkotása még a házaspár svájci tartózkodásának korábbi idejéből, Németország templomaiban találhatóak.

A kölcsönös bemutatkozások után Johannes Hanselmann püspök, a Lutheránus Világszövetség  Káldy Zoltán 1987-es halála után – megválasztott elnöke megkérdezte: milyen segítségre volna szüksége egyházunknak?

Mivel most már szabadabb egyházunk élete a szocializmusban – válaszoltam püspöktársamnak – , lelkészeink az egyes gyülekezetek szórványaiba is mennek hittant tanítani, konfirmálni. Említettem, hogy Rudabányán 1960-62-ben 12 falu tartozott gyülekezetembe, ahova kerékpáron, majd végül kis motorkerékpáron jártam.

Az egyik zsinati tag ekkor megjegyezte: tudja-e, hogy Magyarországon is árulják a kelet-német Wartburg és Trabant gépkocsikat – segítsenek talán ezek beszerzésében?

Igen – válaszoltam – , van néhány gyülekezetben már belőlük, de kérem, tudják meg, hogy ezek a Luther-emlékhelyek közelében készült autók átvették Luther Mártonnak a császári birodalmi gyűlés előtti hitvallását: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen irgalmas hozzám!”

A zsinat tagjai tapsolva-nevetve felugráltak helyükről, majd rövid szünet után hatalmas összeget szavaztak meg gyorssegélynek gépkocsikra, sőt, több évre szóló évi támogatási ígéretet kaptunk, új templomok, szükséges egyéb építkezések, iskolák és diakóniai intézmények számára.

Ez az évi rendszeres támogató szeretet adott Opel autókat lelkészeinknek, ez épült bele Dunaújváros új templomába, a révfülöpi Ordass Lajos Oktatási Központba stb. Középiskoláink diákjai német iskolákban tanulhatják Luther anyanyelvét; Bence unokám például a Deák téri gimnáziumból egy csoporttal, éppen most volt Neuendettelsau testvériskolájában egy hétre.

A történet mögött ott húzódik a két részre szakadt Németország tragédiája és a még most is élő „Osszi-Vesszi” feszültség az „NSZKNDK” versengés örökségéből.

De jó volna, ha a mai Európa, Nyugat és Kelet együtt, a félelmetes, szinte megoldhatatlannak látszó migránsprobléma hálójában vissza tudna térni oda, ahogyan valaha indult, „a Mózesi Tízparancsolat és a Jézusi Evangélium” „léleképítő és közösségépítő” talajára! Kyrie eleison!

Fotó: A testvéregyházi szerződés aláírása, Schweinfurt, 1992. november 23.

Szöveg: Dr. Harmati Béla