Harmincéves jubileumot ünnepel az evangélikus oktatás

2019. augusztus 30-án az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégiumban ünnepi alkalomra gyűlt az evangélikus oktatás ügyét szolgáló több száz fős gyülekezet. Harminc éve folytatódott az evangélikus oktatás a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium újraindításával, és ötéves születésnapját ünnepli az Evangélikus Pedagógiai Intézet (EPSZTI).

Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke nyitóáhítatában Jn 7-re alapozva felhívta a pedagógusok figyelmét arra, hogy Jézusnak bizony volt ereje az őt nem önzetlenül menedzselni akaró saját hozzátartozói, a róla suttogó, ám mellette dönteni nem tudó nép és a vele nyíltan ellenségeskedő farizeus főpapok közé odakiáltani, hogy aki szomjazik, jöjjön hozzá, és igyék. Ugyanezt a feladatot jelölte ki a püspök a pedagógusok és az evangélikus intézmények számára is: nem kell az ellenvéleményekkel foglalkozni, nem kell a zúgolódók között elnémulni, nem kell a pletykálkodókkal és rosszallókkal számolni. Istenre kell bízni a döntéseinket, bátran ki kell állni, és hívni kell azokat, akik közénk tartoznak, akik szomjaznak, és inni akarnak.

A házigazdák nevében Veizer Valéria igazgatónő egy kedves történettel örvendeztette meg a hallgatóságot, az iskolát csillogó szemekkel váró szomszéd kisfiú történetével. Bemutatta a gyakorlófüzeteit, s a feladatokban az igazgatónő szeme  az aktuális jubileumi évszámokra lett figyelmes: 30–5=25 – állt a matematikafüzetben, vagyis a visszakapott iskola és visszakapott evangélikus oktatási lehetőség harmincéves jubileuma és az ötéves EPSZTI működésének ideje.

Ezt követően Majorosné Lasányi Ágnes köszöntötte a jelenlévőket: elsősorban az újraalapító atyákat és anyákat, akik harminc évvel ezelőtt óriási erőfeszítéseket tettek, hogy intézmények újrainduljanak vagy újonnan megalakuljanak. Ajándékkal és egy szál rózsával köszöntötték a jelenlévőket, akik maguk az élő egyházi történelem.

Szemerei János nyugati (dunántúli), oktatásért felelős püspök köszöntötte ezután az egybegyűlteket. Hangsúlyozta, hogy az evangélikus oktatás már a reformáció óta Istentől kapott, stratégiai fontosságú kérdés egyházunkban. „Nem egyszerűen oktatni, hanem minőséggel oktatni szeretnénk” – mondta. Utalt arra, hogy az itt lévőket úgy lehet ábrázolni, akár egy családfa ágait, hiszen itt vannak az alapítók és itt vannak, akik által most működik az oktatási rendszer.

A plenáris előadások sorát Kertész Botond, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos főmunkatársa kezdte Tanító egyház című előadásával, a kezdetektől végigtekintve az evangélikus rendszeren. Megkapóan őszinte előadásában kiemelte, hogy az evangélikusok mindig kiemelkedő színvonalon végezték az oktatást, köszönhetően a kezdetektől fennálló autonómiájuknak, azonban voltak időszakok, mikor az egyház hétköznapjaiban élők egészen másképp látták ezt, és ma már megmosolyogtatóan felháborodnak az oktatás vagy az épület jelenkori állapotán, színvonalán. Iskoláinkat sokszor a szegénység jellemezte, de mindig is hatása volt a hálózatosságnak, az európai horizontnak, az innovációnak, és sokszor a tudás és a hit kérdése foglalkoztatta eleinket.

Szót kapott Mihályi Zoltánné, az egyház oktatási osztályának korábbi vezetője, aki az osztály felállásakor, 1997-ben foglalta el pozícióját. Felidézte azokat a helyzeteket, melyekkel szembe kellett nézni, hiszen volt, ahol csak épületet kapott vissza az egyház, és volt, ahol az állam az épülettel együtt a diákokat és a tanári kart is az evangélikus egyház fenntartásába utalta. Kiemelte Aszódot, ahol kárpótlásból épült a gimnázium új épülete. Előadásában elmondta, hogy az egyházi oktatás újraindulását sokan úgy élték meg, mint a berlini fal leomlását. Előadásában az Úrnak való hálaadás mellett megköszönte az újraindításban végzett munkát dr. Harmati Bélának, D. Szebik Imrének, Frenkl Róbertnek és Szemerei Zoltánnak.

Őt Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium igazgatója követte, aki a harminc évről szóló gondolataival vitte tovább az iskolatörténeti ívet, bemutatva az evangélikusok elhelyezkedését és az intézmények ezekhez képest való helyzetét az országban.

Fábri György, az Északi Egyházkerület felügyelője a jövőt (a következő ötszáz évet) tárta elénk előadásában. Az evangélikus egyház iskoláiban evangélikus hittant tanuló diákok által beküldött kérdőívek kiértékelését tárta a pedagógusok elé. A hitmegélés perspektívája, az oktatási reform közhelyeken való túllépése és az egyházi társadalmi misszió hármasára fűzte fel gondolatait. Kiemelte, hogy a pedagógus az oktatás kulcsa, hiszen lehet digitális átállás, és nyílhatnak iskolák, ha abban nincs pedagógia és pszichológia, akkor nincs élet. A pedagógiai munkát nem lehet megspórolni, sőt a pedagógusok kötelessége törekedni arra, hogy a hitmegélés perspektívájában a pedagógiai munka eredményesebb legyen.

Prőhle Gergely országos felügyelő a jelenről beszélt. Elmondta, hogy az egyház és az állam közötti megállapodás dokumentumtervezete elkészült, amely teljes támogatást élvez a vezetőség és a különböző testületek részéről, és a megvalósításához további közös erőfeszítésre van szükség.

A délután izgalmas szekciókkal telt, a digitális átálláshoz kapcsolódó témák mellett különösen érdekesnek bizonyult a Mózes mint az Úr vegyésze című előadás, ahol kémiai kísérleteken keresztül dolgoztak fel bibliai témákat, mint a víz kettéválasztását vagy az égő csipkebokor jelenségét.Az alapítók szekciójában visszaemlékezések hangoztak el a kezdetekről, melyek összegyűjtött formában az Evangélikus Nevelés folyóirat tematikus számában fognak megjelenni.

A nap zárásaként úrvacsorás istentiszteletet tartottak, amelyen Krámer György országos irodaigazgató hirdette Isten igéjét, Jel 2,1–6 alapján.

Majorosné Lasányi Ágnes visszaemlékezve az elmúlt öt évre azzal az igével köszöntötte az egybegyűlteket, amelyet az öt évvel ezelőtti indulásnál választottak a meghívóra Zofóniás könyvéből: „Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. […] Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat!” (Zof 3,20)