Kategória: Korábban történt

A szolgálat gyümölcse

Tab, a szép somogyi kisváros központjában felújított, szemet gyönyörködtető épületegyüttes áll: a helyi „Insula Lutherana”. Hófehér temploma, napsárga gyülekezeti háza, parókiája, gondozott, virágoskertje hatalmas gesztenyefák ölelésében egy több mint háromszáz éves, lutheránus hitét őrző közösség lelki otthona. A két lelkész, Arató Lóránd és felesége, Arató Eszter Dóra e múltjára büszke, reményteljes jövőképpel bíró közösség életét mutatja be „1%-os” riportsorozatunk újabb állomásán.

„Amikor 2008-ban először jártam Tabon, még itt vezetett az út. Ez a kovácsoltvas kapu nem volt meg, látni sem lehetett a templom bejáratát! Csak az tudta, hogy itt evangélikus templom van, aki ide járt a gyülekezetbe – mutat körbe büszkén a házigazda, Arató Lóránd. – Az eldugott helyből aztán egy csapásra városközpont lett” – folytatja.

A nem várt ajándék persze akkor jó, ha egy közösség élni tud vele. Ez Tabon nagyon is így van. Színes, ökumenikus, ifjúsági munkájára, kulturális programokra figyelmet fordító evangélikus gyülekezetben járunk.

Ismerős terepen

Arató Lóránd kötődése Tabhoz, ahogy utalt rá, régi keletű: még teológushallgatóként hívták gitározni egy farsangi bibliai ünnepségre az aradi fiatalt. Később hittantábort vezetett, majd a hatodévét is itt töltötte. 2014 augusztusa óta szolgál a somogyi városban feleségével, Arató Eszter Dórával. A tabi anyagyülekezettel együtt összesen hét település evangélikusait gondozzák. Eszter most első gyermekükkel, a nyolc hónapos Rékával szülési szabadságon van, így átmenetileg Lóránd viszi a hatalmas munka terhét. Segítsége azért van: frissnyugdíjas presbitere hittanórákat tart.

Három, négy vagy öt istentiszteleten is szolgál Lóránd egy vasárnap. Rögtön hozzáteszi: számára ez – az igehirdetői szolgálat – az igazi töltekezés. Minden prédikációját megtanulja fejből. A nagy kiterjedésű egyházközség anyagyülekezete mellett a szórványokat járja: Bábonymegyeren, Torvajon, Bedegkéren, Lullán, Somogymeggyesen és Somogydöröcskén is van istentisztelet, aztán ha idejéből futja, látogat is. A bibliaórák helyszíne Tab. „Nagyon élvezetesek ezek az alkalmak! Nemcsak egy előadást tartok, aztán ki-ki megy haza, hanem hitet erősítő, nagyon szép beszélgetéseink vannak” – meséli.

Tót, sváb és magyar gyökerek fonódnak itt egymásba – van, ahol már csak a nevekben tükröződik ez, de Lullán és Somogydöröcskén még élnek a sváb szokások. A kitelepítés az utóbbi, egykor teljesen evangélikus falut mélyen érintette. Ezerkétszáz főt befogadó templomába ma maroknyi hívő jár. A kis létszám azonban aktivizálható: „Szép hagyomány az összevont gyülekezeti nap, amelyet elődöm, Szigethy Szilárd lelkész honosított meg. Pünkösdhétfőn valamennyi község hívei útra kelnek, és minden évben másutt – idén Lullán – együtt ünnepeljük a Szentlélek kiáradását. A közös ebédet alapítványunk forrásából oldjuk meg” – fordítja le gyakorlati példára a lelkész, mit is adhat a „civil egy százalék”. És egy másik példa: tavalyelőtt láthatatlan színházat [dramatizálás a szemet bekötve, az érzékszervek által – a szerk.] tartottak a helyi művelődési házban, s utána együtt ebédeltek a fiatalok a kedvenc pizzázójukban.

Sok célra jut az 1%-ból

A Tab és Környéke Evangélikus Gyülekezetért Alapítvány alapítódokumentumának 2004-es megszövegezésekor igen körültekintően járt el Szigethy Szilárd és Johann Endre felügyelő: sikerült belefoglalni az alapítványi célok közé a gyülekezet által ellátott, illetve a jövőben elvégezhető valamennyi szolgálati területet.Gondosságuknak hála, ma számos hitéleti, kulturális, jótékonysági, szabadidős tevé - kenységet, építkezést valósíthatnak meg a civil 1%-ból beérkező forrásból: „Tavaly tizenegy fiatallal vettünk rész a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozón, részben az alapítvány jóvoltából. Öt éve pedig ökumenikus ádventi egyházzenei programokat rendezünk. Fontosak ezek a jó hangulatú, közösségteremtő alkalmak mindannyiunknak” – eleveníti fel az emlékeket.

Három teológusa van a gyülekezetnek, őket is támogatja az alapítvány, mert ösztöndíjakra is kiterjed a lehetőség. Az Örömhírlevél, a gyülekezet hírmondója szintén ebből a forrásból tud megjelenni. „Összességében elmondható, hogy bár az alapítványnál nagy pénzmozgás nincs, de »sok kicsi sokra megy« alapon évente százötven-kétszázezer forint közötti összeget kapunk. Ez nagy segítség, hiszen jelenleg gyenge lábakon állunk anyagilag. Az egy százalék ráadásul senkinek sem kerül pénzébe, mi pedig fel tudjuk használni a szolgálatunk során” – húzza alá az adóról való rendelkezés fontosságának jelentőségét a lelkész.

Megalapozott bizakodás

A jövő építése a háromszáz éves múlt - ra épülve a jelenből tud kibomlani – de milyen is a jelen 2019 pünkösdje előtt Tabon és környékén? „A realitás a magyar átlagot tükrözi: vidéken fogy a lakosság, így a gyülekezeteink lélekszáma is. A fiatalok elmennek a kistelepülésekről, ahol nincs munkalehetőség. De mindig elmondom: Tabra nem igaz az, hogy nincsenek fiataljaink – hála Istennek, vannak! A városban van bölcsőde, több óvoda, általános és középiskola. A hitok - tatás számai is bizonyítják: egy héten huszonöt órát tartok szerte az iskolákban, közel nyolcvan gyermekkel találkozom e keretek között!” – tudjuk meg.

A kérdésre, hogy az iskola falai közül „átcsábíthatók-e” a gyerekek a lutheránus szigetre, Lóránd bólogat: „Megjelennek, igen, ha nem is heti intenzitással. A bizakodásunk, a reménykedésünk rájuk épül, ezért is fektetünk annyi munkát és anyagi forrást az ő megszólításukba, közösséggé formálásukba – teszi hozzá. – Kifejezetten érdekes viszont az isteniszteletek látogatottsága. Egy átlagos vasárnapon húsz és hetven közötti a létszám, vagyis igen nagy a szóródás… Az okát nem ismerjük. Karácsonykor viszont százkilencvenen voltunk, szóval, szép számok ezek! Vagyunk, élünk.”

A közeledő pünkösdöt már nagyon várják: idén tizenegy konfirmandus áll majd akkor az oltár elé. Ahogyan elődeik, úgy Lóránd és Eszter is mindig újításon, megszólító, mozgósító, közösséget építő programokon töri a fejét – s eredményeik igazolják: sikeresen. Tavaly hagyományteremtő céllal jótékonysági bált rendeztek, szép bevétellel. A mínuszból így fordul lassan pluszba a költségvetés… S egy friss elismerésről is hírt adhatunk: ottjártunk hetében tudta meg Lóránd, hogy az egyházmegye őt választotta a 2018. év lelkészének. Jutalmát gyerekszemekben is látja; egy csapat vidám iskolás sereglik ki a gyülekezeti házból délidőben, és veszi körül a kicsi Rékát karjaiban tartó lelkész házaspárt.

Az evangélium hirdetése sokféle módon történhet. Lóránd egész szolgálatára az ökumené jellemző; a helyi plébánossal és a református lelkésszel napi kapcsolatot ápol. Felismerték: hitet építeni, közösséget megtartani együtt sok áldással jár. Nem vesztik el identitásukat, sőt: egymás hite, énekei, imái, liturgiája által gazdagodnak.

Gondokról is nyíltan

„Van élet, van lehetőség a gyülekezetben” – hangsúlyozza, ám a nehézségekről is nyíltan beszél Arató Lóránd. „Óriási a közöny, ami az emberekben él. Ezt el lehet hallgatni, de akkor is jelen van. Persze nem csak az evangélikusokat sújtja. A mintegy négyezer-ötszáz lelkes Tab lakóinak becslés szerint a tíz százaléka evangélikus, de csak százötvenen fizetnek egyházfenntartói járulékot. Tudomásul kellett venni, hogy semmi sem történik robbanásszerűen. Csak lépésről lépésre haladunk. Ha egy-egy embert megérint valami, közelebb kerül hozzánk, rábízhatunk valamit, bevonhatjuk, az már siker. Nem a nagy számokban rejlik a munkánk gyümölcse. De nem fordulunk magunkba, idő és türelem kell Isten országának építéséhez. Érdemes tenni, dolgozni, közösségi programokat szervezni.”

A mindennapokból a szorosan vett lelkészi feladatok szépségét emeli ki: „A nagy ünnepekkor elviszem az úrvacsorát az idősekhez, betegekhez. Jó lelkészként megérkezni ezekbe a családokba! Próbálom ösztönözni a presbitereket, hogy foglalkozzanak Isten igéjével. A gyermekeket gitározni tanítom, alakult egy ökumenikus zenekarunk: összefogtunk a városért, a városban.”

Az épített környezetre költeni Tabon nem kell, ez szerencse. Így az anyagiakat a korábban említetteken kívül rászorulókra, közösségi programokra – például a Lóránd által meghonosított munkatársi karácsonyra – vagy templomi koncertre, esetleg a vidám főzőversenyre költhetik.

És hogy mire lenne szüksége a tabi gyülekezetnek és pásztorának ebben az évben? „A lelkésznek több időre, de azt nem lehet sehol sem megvásárolni – nevet Lóránd, majd komolyra fordítja: – A hittantáborokat szeretnénk megreformálni. Az ovisoknak, kisiskolásoknak helyben tervezem, a nagyoknak pedig többnapos, ottalvós tábort szeretnék, akár összefogva a siófoki evangélikus gyülekezettel, hiszen ez körülbelül harminc kilométerre van csak tőlünk. Kirándulnánk az ifivel Budapestre is, az Evangélikus Országos Múzeumba, annyi szépet hallottunk róla. A somogydöröcskei parókiát fel kellene újítani, talán a Magyar falu program segít, s akkor ott saját, önálló táborhelyet alakítanánk ki a fiataljainknak. Jó lenne a tabi orgonát is felújítani, mert régi darab, de ez mintegy hat és fél milliós tétel lenne, és erre most nem futja…” – sorolja a vágyakat.

Nem baj, ha más arat

A gyülekezet építése mindeközben szépen, „tégláról téglára” történik. A közömbösséggel, érdektelenséggel szemben szelíd kitartással, értékeket felmutatva veszik fel a harcot. „Minden korosztállyal találunk kapcsolópontot az ovisoktól az idősekig, szociális otthonba is járunk istentiszteletet tartani. Az ökumenikus családi napon sokakkal találkozunk, olyankor megtelik a templomkert kicsikkel-nagyokkal.”

Ottjártunkkor a templomkapu, az ajtó kitárva fordult – fotós kollégám meg is örökítette – a tavaszi napfényben fürdő városka felé. Fény, meleg, az üde tavasz és az örök élet igéje hirdetésének szent helye, mondjuk így, egy légtérben. Milyen evidens: élet kint, élet bent! Akár a szimbóluma is lehetne ez a lelkész házaspár és az evangélikus közösség város felé fordulásának. Biztató kép, mint a lelkész zárómondatai: „Szolgálatok bőven vannak. S aminek nem most, annak – hiszem és tudom – később lesz meg a gyümölcse! Nem baj, ha más aratja le a termést, én boldog vagyok, hogy ültethetek.

Alapítvány a Tab és Környéke Evangélikus Gyülekezetért Adószám: 18779604-1-14 Bankszámlaszám: 50800283-10001569

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 17–18. számában jelent meg 2019. május 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.